Századok – 1960
Tanulmányok - Fügedi Erik: Az esztergomi érsekség gazdálkodása a XV. század végén - 82
106 FÜGEDI ERIK északi megye (Árva, Liptó, Turóc) területén szedte a tizedet, a többi megye felett a káptalan és más egyházi intézmények rendelkeztek. Az itt említett megyéket nem határolták el élesen az érsek és más egyházi intézmények között. Voltak megyék, ahol a tized ugyan az érseknek járt, de bizonyos falvakban más intézmény szedte a tizedet, sőt az sem volt kivételes, hogy bizonyos falvakban csak a tized egyik vagymásik neme tartozottmás egyházi intézményhez (pl. a bortized az érsekhez, a gabona-, bárány- és méhtized a káptalanhoz stb.). Ennek a jelenségnek fordítottjával is találkozunk, mert pl. a Bars megyei érseki birtokok tizedét részben maga az érsek szedte (pl. a szentkereszti uradalomban), holott a megye tizedei a káptalan birtokában voltak. A nagy megyei tizedeket (tehát a komáromi, nyitrai, gömöri, tornai, zólyomi, árvái, liptói és turóci tizedeket) a számadás decimae maiores-nek nevezi, a kisebb tizedkerületek, vagy egyes falvak, ill. mezővárosok tizedeit (pl. a szentkereszti uradalomét) pedig decimae minores-nek. A decimae maiores-minores megkülönböztetésnek ez az esztergomi alkalmazása tehát nem felel meg a nyugaton szokásos egyházi gyakorlatnak, mert Esztergomban a kétféle tized közt nem a tized neme szerint tettek különbséget,'hanem a magyar egyházi tizedgazdálkodás gyakorlatában kialakult területi illetékesség szerint. A XV. századvégi magyar gyakorlat a nyugati értelemben vett decimae maiores közül csak a gabona-, bor- és báránytizedet ismerte, a nyugati értelemben vett decimae minores közül csak a méhtizedet. Sem a szarvasmarha, sem a kerti vetemények tizedéről nem hallunk a XV. század végén sem a Hipolitféle számadásokban, sem a Liber S. Adalbertiben — amely a tizedkötelezettségre is részletesen kitér —, de a XV. század második feléből fennmaradt esztergomi tizedbérleti szerződések is csak a bor-, gabona-, bárány- és méhtizedet ismerik.78 На a XIII—XIV. század forrásanyagában fel is tűnnek az esztergomi egyházmegye területén más tizedek, ezek a XV. század végére nyomtalanul eltűntek, s talán már saját korukban is csak kivételes jelenségek voltak. Elődeitől örökölt szokás szerint a tizedek egy részét Hipolit érseksége idején is bérbe adta és csak a Pozsony megyei tizedeket kezelte az érsekség saját maga. A bérbeadott, egész megyékre kiterjedő tizedeket a decimae maiores, a kisebb területi egységeket a decimae minores számlán könyvelték, a pozsonyi tizednek külön számlát nyitottak. Teljesen külön kezelték a pilisi apát csákányi tizedbérletét, amely nem egyszer a földesúri bevételek közé, a földesúri kilenced számlára került. A vizsgáll/ három év folyamán a könyvelési rendszer csak annyiban változott, hogy 1488-ban a pozsonyi bérbe-78 1461: quartam tarn vinorum, quam bladorum, agnorum, agnellorum et apum. anni infrascripti veszi bérbe Ország Mihály nádor (Esztergom kápt. mit. Lad. 51. fasc. 2. no. 14. 1.). — Holub J. (Zala megye története a középkorban I. 365—366. 1.) szerint a nyest, sertés, továbbá csirke és lúd után is tizedet kellett fizetni a középkorban a veszprémi egyházmegyében. Adatai közül azonban csak a Mon. Strig. III. 656. lapon levő, 1347-ben Nagyszombat város által kiadott oklevélben szerepel lúd és csirke tizede. Ez viszont elszigetelt jelenség, mint arra Mályusz rámutatott (Tanulmányok, 321.1.). Azokban az egyházmegyékben, ahol nagyarányú sertéstenyésztés (makkoltatás) folyt, ott jelentős volt a sertéstized is, így a veszprémi (Holub : id. h.) és az egri egyházmegyében (Kundra K. : Adatok az egri egyházmegye történetéhez II. 393.). A kisebb tizedeket a vetemények után a XIII. században az egri püspök is szedette, vagy legalábbis joga volt hozzá (Szentpétery I. : Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke 1123. sz.). A XV. századvégi számadásokban azonban már ott sem fordul elő ilyen tized, ezért arra kell következtetnünk, hogy a fejlődés a kisebb tizedeket a méhtized kivételével megszüntette.
