Századok – 1960
Tanulmányok - Fügedi Erik: Az esztergomi érsekség gazdálkodása a XV. század végén - 82
AZ ESZTERGOMI ÉRSEKSÉG GAZDÁLKODÁSA A XV. SZÁZAD VÉGÉN ' 105 4. Decimae maiores — decimae minores A nagykiterjedésű és gazdasági szempontból nagyjelentőségű esztergomi egyházmegye területén a mezőgazdasági termelés tizedrésze az esztergomi érseket mint az egyházmegye ordinariusát illette meg. A tized bevezetésétől, azaz a XI. századtól a XV. század végéig eltelt négy évszázad alatt a tized mind egyházi, mind világi szempontból hosszú fejlődésen ment keresztül. Az érsek és a káptalan háztartásának szétválasztásakor a tizedek egy része a káptalan birtokába ment át, a megmaradt tizedekből az érsekek még később is sok egyházi intézménynek engedtek át tizedeket. Az eredetileg egy kézben összpontosuló tized a XV. század végén számtalan tizedbirtokos közt oszlott meg, bár a legnagyobb közülük mindvégig az érsek volt.73 A világi fejlődés a XII. századtól kezdve nyugati bevándorlókat telepített meg az egyházmegye különböző pontjain, ezek a bevándorlók magukkal hozták a magyartól eltérő tizedfizetési rendszerüket és azt új hazájukban is megtartották.74 A városi fejlődéssel együttjárt a „libera décima" intézményének meghonosodása.75 Az eredetileg egységes egyházmegye már a XIV. század végére különböző jogszokás szerint élő kisebb területi egységek sorozatára bomlott, bár a túlnyomó többség még mindig a mezőgazdasági termény után tizedrészt beszolgáltató falvak típusához tartozott. A tizedkötelezettség és lerovásának módja az egyházmegye területén később sem vált egységessé, aminek következtében a tizedkötelezettség ós lerovásának módja ugyanolyan bonyolult szövevény volt a XV. század végén, mint a földesúri cenzus.76 A történeti fejlődésen kívül fokozta a helyzet bonyolult voltát az, hogy az egyház elvileg különbséget tett a decimae maioresnek nevezett gabona-, bor-, sertés-, borjú- és báránytized és a decimae minores-nek nevezett kerti vetemény, méh- és aprójószág tizede között.7 7 A történeti fejlődés eredményeképpen a XV. század végén az érsek Pozsony, Nyitra, Komárom, Nógrád, Torna, Gömör, Zólyom és a három kis 73 Az érsek és a káptalan közti tizedmegosztást a legpontosabban a káptalan 1396. évi vizitációja írja le (Kollányi F. : Visitatio capituli Strigoniensis, Tört. Tár 11/1901. 101. skk. 11.). Az érseki birtokok tizedbirtokosait a Liber S. Adalberti fentebb idézett példányai is részletesen feltüntetik. A tized eladománvozására jó példa az 1156-i oklevél (Kniezsa I. : Századok LXXHI/1939. 167—187. 1.). A tizedek általános jellemzésénél Holub J. (Zala megye története a középkorban I., 1929. 365. skk. 11.) és Mályusz E. .(Tanulmányok, Bpest, 1953. 320—333. 1.) munkáira támaszkodtam. 74 Fügedi E. : Kirchliche Topographie und Siedlungsverhältnisse im MA in der Slowakei, Studia Slavica V. 1959. 397—400.1. 75 Uo. Sajnos ennek az intézménynek kérdését még nem dolgozták fel. A magyar egyház gazdasági tevékenységének története ez idő szerint csupán néhány általános megállapításból áll. 76 Jellegzetesen tükrözi ezt az állapotot a Liber S. Adalberti az érseki birtokokra. vonatkozólag. Megye Birtok A tized birtokos összesen érsek káptalan együtt egyéb ismeretlen Esztergom 15 7 1 3 1 3 Komárom 15 15 — — — — Bars 27 25 1 — 1 Hont 21 18 2 — — 1 Nyitra 14 9 — 2 3 Pozsony 3 3 — — — — 77 Lexikon f. Theologien. Kirche X. Freiburg i. Br. 1938. 1048.1.
