Századok – 1960
Tanulmányok - Fügedi Erik: Az esztergomi érsekség gazdálkodása a XV. század végén - 82
104 FÜGEDI ERIK termékek szállítása ebben az időben hozta létre a forgalmi maximumot. 1489-ben a rossz termést korábban és gyorsabban értékesíthették, már szeptemberben. Az 1488 végén tapasztalható maximummal szemben 1489 első negyedében a forgalom igen alacsony volt. Ennek nemcsak az lehetett az oka, hogy a termés értékesítése már lebonyolódott, hanem talán az is, hogy a tél enyhe volt és így a primitív utak nehezen vagy egyáltalán nem voltak járhatók. A nyergesújfalui vám már nem függött ennyire a mezőgazdasági termeléstől. Napi forgalmi értékének ingadozása inkább a pozsonyi harmincad ingadozását követi, mindkét helyen augusztus és szeptember hónapokban volt a legmagasabb, és az év első negyedében a legalacsonyabb a forgalom. A termékeladás címszava alatt különböző apróbb jövedelmeket foglaltunk össze (11. tábla). Ide soroltuk először is az allódiális jövedelmet. A kor egyházi nagybirtokain az allódiális gazdálkodás a XV/XVL század fordulóján még fejletlen volt. Az esztergomi érsek sem folytatott ebben az időben olyan méretű majorsági gazdálkodást, mint a kor világi nagybirtoka. A bulcsui, kétyi, muzslai, udvardi és nyárhidi allódiumok legfontosabb feladata az érsekség nagymennyiségű szénaszükségletének biztosítása volt, a robotkötelezettség is elsősorban szénakaszálást és gyűjtést írt elő. Emellett azonban az allódiumokon rendszeres állattenyésztést is folytattak, mert 1489-ben a bulcsui, muzslai és más meg nem nevezett allódiumok birkaállományának gyapját adták el összesen 7,87 fl-ért. Lehetséges, hogy az 1488-ban eladott birka- és ökörbőr is innen származott, ez a két tétel összesen 30 fl bevételt jelentett. Ezek a számok természetesen nem használhatók fel arra, hogy belőlük az allódiális gazdálkodás színvonalára és intenzitására következtessünk, mert a legfontosabb és legnagyobb jövedelem, a széna értéke hiányzik belőlük. A széna értéke nem lehetett kicsi, mert az 1553. évi Liber S. Adalberti szerint egyedül az udvardi allódium „régen" évente 200 fl értékű szénát termelt70 és 1489-ben Újfaluról, Kövesdről, Muzsláról és Martosról 28 hajó szénát szállítottak Esztergomba és Budára. 1488-ban és 1490-ben is találkozunk az „usoni" számlán szereplő bevétellel. A gutái és naszvadi vizafogás jövedelmének 2/3 része ui. a gutái és naszvadi jobbágyoké volt, 1/3 azonban földesúri jogon az érseket illette. Ezen a címen 1488-ban 186,64 fl, 1490-ben 74,24 fl folyt be. A két összeg közti igen nagy különbség és az a tény, hogy 1489-ben ilyen jövedelem egyáltalán nem szerepel, azzal magyarázható, hogy ezt a jövedelmet nem egyszer természetben szedte be az uradalom. Részben az esztergomi és budai személyzet fogyasztotta el (ebben az esetben értékét nem könyvelték), részben Beatrix királyné konyhájára adták át a vizákat.7 1 Az urburát az érsek a rozsnyói bányák hozama után szedte, ezt részletesen nem elemezhetjük, mivel az ezzel kapcsolatos iratanyag ezidőszerint Budapesten még hozzáférhetetlen. Az egyéb bevételek közt tüntettük fel azt a 380 fl-t, amelyet téves könyvelés miatt térítettek vissza valamilyen földesúri jövedelemből.7 2 70 U & С 45 : 25. p. 22. 71 1488-ban 200 vizát 100,— fl értékben, 1491-ben ugyanannyit adtak át a királynőnek. 1488-ban a vizák egy részét (16 darabot) Naszvadon besózták (Intrada 1488 fo. 3.) és Intrada et usita 1491. fo. 1). 72 A szöveg nem jelöli meg pontosan, hogy az összeg milyen bevételből származott.
