Századok – 1960
Tanulmányok - Fügedi Erik: Az esztergomi érsekség gazdálkodása a XV. század végén - 82
AZ ESZTERGOMI ÉRSEKSÉG GAZDÁLKODÁSA A XV. SZÁZAD VÉGÉN ' 101 azonban csupán 11 vonatkozik a teljes (gabona- és bor-) kilencedre, 14 esetben csak borkilencedről van szó. Amint fentebb láttuk, a Hipolit-kódexekben a három Vadkert is csak borkilencedet fizetett. Még ennél is feltűnőbb, hogy a váradi káptalan birtokain a régi csöböradót a kilenced váltja fel és hogy Szárhegyen „nonam partém vinorum seu tributum montis"-ról van szó 1388-ban.6 5 A borkilenced alapján talán megkísérelhető a kilenced kérdésének teljesebb magyarázata is. A pénzjáradék a terményjáradékkal szemben a földesúr szempontjából csak akkor előnyösebb, ha a piac fejlettsége olyan, hogy az értékesítés nehézkes, a készpénz értéke magas. Abban a pillanatban, amikor a piaci viszonyok fejlődése ezt a fokot túllépi, tehát amikor az értékesítés valamilyen oknál fogva könnyebbé válik — abban a pillanatban a földesúr kezében összpontosuló terménymennyiségnek magasabb az értéke, mint a készpénznek, mert nagyobb nyereséget biztosít. A piacviszonyok fejlődése természetesen területileg és árucikk szerint is különböző. A középkori Magyarországon pl. a bornak sokkal korábban volt jó piaca, mint a gabonának. Ebből következik, hogy egyrészt a borban lerótt természetbeni járadékot nem volt érdemes ugyanolyan mértékben pénzjáradékká átalakítani, mint a gabonában lerótt járadékot, másrészt a borkilencedet előbb volt érdemes bevezetni, mint a gabonakilencedet. A váradi káptalan statutuma arra mutat, hogy a chibriones, tinne — попа vinorum szóhasználat egy és ugyanazon szolgáltatásra vonatkozik, a régi csöböradó megmaradt és borkilenceddé alakult át. De ott is előbb vezették be a borkilencedet, ahol a gabonakilencedet még а XV. század végén sem szedték, mert a bor könnyen volt értékesíthető. Nem tekinthető véletlennek, hogy az 1481. évi ítélet azoknak a Szentgyörgyieknek birtokával kapcsolatosan keletkezett, akik а XV. században és а XVI. század elején morva borexportjukat növelték. A gabonakilenced bevezetésére pedig akkor került sor, amikor a gabona piaca fejlődik, azaz а XVI. században. A kilenced általános, országos bevezetéséről — véleményünk szerint — а XV. század vége előtt éppen ezért nem beszélhetünk. Tisztában vagyunk vele, hogy a kilenced fejlődésének ez a magyarázata ellentétes a ma általánosan elfogadott nézettel. A Hipolit-kódexekben található számadatok azonban aligha engednek meg más magyarázatot. Ha ebben a kérdésben további eredményeket akarunk elérni, akkor elsősorban a statisztikai módszert kell alkalmaznunk. Meg kell vizsgálnunk a rendelkezésre álló urbáriumokat és számadásokat, számszerűen kell értékelnünk, hogy milyén arányban, milyen területen és milyen birtokon terjedt el a kilenced kötelezettsége és tényleges behajtása. Az okleveleknek ezen a téren nem lehet döntő szavuk. Ha ui. pl. az esztergomi érsekségről oklevelek alapján akarjuk megállapítani, hogy szedett-e kilencedet vagy sem, akkor igennel és nemmel egyaránt felelhetünk aszerint, hogy olyan helységre vonatkozó oklevél maradt-e fenn, amely kilencedköteles volt, vagy olyanra, amely nem volt az. 3. Egyéb földesúri jövedelmek A fent ismertetett alapvető földesúri jövedelmek mellett az érseket még több kisebb-nagyobb jövedelem illette meg, melyek közül a legnagyobb összeg 1490-ben a rendkívüli taxa volt. Sajnos csupán néhány helységnél 65 Zsigmond-kori Oklevéltári. 5600. sz., Bunyitay V. : A váradi káptalan legrégibb statutumai, 49. 1.
