Századok – 1960
Tanulmányok - Fügedi Erik: Az esztergomi érsekség gazdálkodása a XV. század végén - 82
100 FÜGEDI ERIK ellen a XIV". század hetvenes éveiben az egyházi és világi földbirtokosok részéről bizonyos ellenállás volt észlelhető, de 1384-re, a törvény megismétlésének évére már általánossá vált a kilenced szedése. Ahol ténylegesen nem szedtek kilencedet, ott a földesúr ezt királyi engedély alapján tette. Székely bőséges okleveles anyaggal támasztja alá azt a tézist, hogy a XIV. század végén királyi, egyházi, nemesi és polgári birtokon egyaránt szedték a kilencedet,fin A XV. századvégi helyzettel Mályusz Elemér foglalkozott több tanulmányában. Ő mutatott rá arra, hogy az 1498:41. tc. előzménye egy'a Szentgyörgyi család és Nagyszombat polgárai közti per 1481-i ítélete volt, amelyben a király úgy döntött, hogy a nagyszombatiak a Szentgyörgyiek birtokán művelt szőleik után kötelesek kilencedet adni.61 Ugyancsak ő világított rá az 1492:47. tc. jelentőségére, s az alföldi mezővárosokra vonatkozólag okleveles anyaggal bizonyította, hogy a törvényi végrehajtották, 1492 után a kilencedet a mezővárosokban valóban beszedték.62 Utóbb Szabó István hívta fel a figyelmet arra, hogy az 1492:47. tc. végrehajtása sem volt általános, mert 1493—1525 közt a dunántúli mezővárosok egy része nem volt köteles kilencedet beszolgáltatni.6 3 Az idézett eredményekkel szemben a Hipolit-kódexek tanúsága szerint a helységeknek több mint a fele nem volt kilencedre kötelezve, s a mezővárosok sem voltak sem jobb, sem rosszabb helyzetben mint a falvak. A kutatás mai állása szerint csak két irányban kísérelhetünk meg magyarázatot: a törvényes rendelkezések vizsgálata és a borkilenced bevezetése irányában. Megfelelő részletes adatgyűjtés hiányában kénytelenek vagyunk a törvényekből levonható következtetést is alkalmazni,mint ahogyan azt Székely György is tette, bár tisztában vagyunk azzal, hogy a törvények és rendeletek bizonyságtétele mindig csökkent értékű. Az kétségtelen, hogy az 1351. évi törvényt nem hajtották végre mindenütt. Erről tanúskodik a Székely által az 1370-es évekből idézett királyi rendeletsorozat Győr, Heves, Somogy és Szabolcs megyékhez, és a váradi káptalan félig-meddig várakozó álláspontja. Erről tanúskodik az a tény is, hogy a törvényt a század végén két alkalommal (1384 és 1397) is meg kellett ismételni. Hogy ezek után sem szedtek mindenütt kilencedet, azt nemcsak aSzabó István által közölt 1438-i rendelet, hanem az is világosan bizonyítja, hogy a kilencednek (a földesurak szempont jából) logikus kiterjesztésére csak száz évvel később került sor, ekkor rendelték el, hogy a mezővárosokban és a más birtokán bérelt földek után is be kell hajtani a kilencedet. Mindez Szabó ístvánnak azt a nézetét látszik igazolni, melyet Székely Györggyel vitatkozva fejtett ki, hogy az 1351'. évi törvény a köznemesség érdekeit képviselte és célja a jobbágyköltözés bizonyos fokú csökkentése volt.6 4 Az egyik legnagyobb egyházi birtokos — az esztergomi érsek — a rendelkezéseket nem hajtotta végre. Székely összesen 25 okleveles adatot sorol fel annak bizonyítására, hogy a kilencedet a XIV. században valóban behajtották. A 25 adatból 00 Székely Oy.: Tanulmányok, 276—287. 1. el Mályusz E. : Az 1498. évi 41. törvénycikk. Századok LXIII—LXIV/1929—1930. 821. 1. 62 Mályusz E. : Az 1514. évi jobbágyháború okai. Társadalomtudomány VI/1926. 375 378 1 63 Szabó 1. : i. m. Századok LXXII/1938. 55—56. 1. 64 Szabó I. .Az 1351. évi jobbágytörvények. Századok LXXXVIII/1954.515—524.1.
