Századok – 1960
Tanulmányok - Fügedi Erik: Az esztergomi érsekség gazdálkodása a XV. század végén - 82
AZ ESZTERGOMI ÉRSEKSÉG GAZDÁLKODÁSA A XV. SZÁZAD VÉGÉN 99 olyan bért fizettek, mint bármelyik napszámosnak. Ez a rendszer a korabeli cseh nagybirtokon is megfigyelhető.8 8 Ezeknek a jelenségeknek megítéléséhez két másik kérdésben kellene tisztábban látnunk. Először is azt kellene tudnunk, hogy milyenek voltak a XV. század végén a mezőgazdasági napszámok az ország területén. Mert a 14, a 4 és a 6 dénár önmagában véve semmit sem mond, csupán más számokkal összehasonlítva válik értékelhetővé. Az összehasonlításhoz sajnos hiányzik az anyag. A Hipolit-kódexek nem tartalmaznak mezőgazdasági béreket, Mandelló feldolgozása pedig nem terjed ki a század végére. A második és ennél fogasabb kérdés a magyarországi munkaerőhelyzet a XV. század végén. Ahhoz ti., hogy a feudális földesúr robotért bármiféle váltságdíjat fizessen és hogy a robot kiszabott idején túlmenő munkáért teljes napszámot fizessen -—- ahhoz kényszerítő körülmények kellettek. Ez a kényszerítő körülmény talán a munkaerőhiányban keresendő. Nem is kell általános munkaerőhiányra gondolnunk, elegendő helyi vagy időszakos (a mezőgazdasági munkák idénye alatti) munkaerőhiányra gondolni. 2. Földesúri kilenced A Liber S. Adalberti 1527. évi példánya és a számadáskönyvek egybehangzóan tanúsítják, hogy a XIV. század derekán elvben bevezetett földesúri kilencedet az esztergomi érsek a XV. század végén és a XVI. század elején nem követelte meg és nem is szedte rendszeresen. Az urbárium szerint 112 helységből 27 egyáltalán nem, további három pedig csak bor után volt köteles kilencedet adni, tehát a helységek 24,1%-a egyáltalán nem, 2,7%-a pedig csak részben volt nona-ra kötelezett. A számadáskönyvekből kielemezhető helyzet szerint még ennél is kevesebb helység fizetett nonat. Mindössze 49 helység adott ténylegesen kilencedet, ezek közül 46 helység gabonát szolgáltatott be, a nógrádi három Vadkert pedig csak bort. Ténylegesen tehát a helységek 56,2%-a egyáltalán nem adott kilencedet.6 9 Nem könnyű ezeknek a számadatoknak jelentőségét felmérni. Irodalmunkban legutóbb Székely György foglalkozott a földesúri kilenced bevezetésével. Összefoglalta a törvény előzményeit, majd megállapította, hogy jt kilenced 58 A. Mika: Problem pocátku nevolnictvi v Öecháeli. ÖsÖH V/1957. 226—248.1. „A régi típusú majorság jellemző vonása a fizetett bérmunka alkalmazása volt. A fennmaradt számadások és normatív jellegű források bizonyítják, hogy a robotosok mellett minden munkánál bérmunkások is dolgoztak. Ha nem is zárhatjuk ki azt, hogy sok földesúr ilyen szolgálatra kényszerítette jobbágyait a gazdaságon kívüli kényszer segítségével, kétségtelen tény marad, hogy olyan napszámot fizetett nekik, amely semmivel sem tért el nagyságában a városokban és falvakban kényszer nélkül dolgozó napszámosoknak fizetett bértől." Míka megemlíti azt is, hogy a jobbágyoknak halastavak építésénél teljesített robotjáért pénzbeli térítés járt (241—242. 1.). 59 Kilencedet adtak az urbárium szerint: Magyar- és Németszőgyén, Mocs, Kéty, Nagyölved, Bart, Hetény, Szakállas, Martos, Imely, Aba, Szete, Dejtár, Felső-, Középső-és Alsóvadkert, Egerszeg, Pográny, Gug, Lédec, Kinorány, Riblény, Vága, Szerdahely falvak, Naszvad, Udvard és Nyárhíd mezővárosok. — Csak bort adtak: Kural, Kis- és Nagycétény. A számadások alapján kilencedet adtak: Verebély, Aha, Tild, Szöllős, Hugyag, Püspöki (Pozsony m.), Szentgyörgy, Füzesgyarmat, Vága, Szerdahely, Mácsa, Csém, Sajópüspöki , Csölle, Szimő, Velkenye, Nagyölved és a szentkereszti uradalom. 7*
