Századok – 1960
Tanulmányok - Fügedi Erik: Az esztergomi érsekség gazdálkodása a XV. század végén - 82
AZ ESZTERGOMI ÉRSEKSÉG GAZDÁLKODÁSA A XV. SZÁZAD VÉGÉN ' 97 évi töredék jobbágytelekszámával és az így kapott természetbeni mennyiséget megszoroztuk az 1489—1491. évi átlagárral. Ennél pontosabb megközelítést a ma rendelkezésre álló adatok alapján nem végezhetünk. Ezekkel a számított adatokkal szembeállítottuk az 1488—1489. évek összegezett tényleges bevételét. Mindkét esetben feltüntettük a munera értékét a cenzus értékének százalékában is. Eredményünk azt mutatja, hogy az urbárium szerinti munera-kötelezettség a cenzusnak majdnem 20%-a volt, ténylegesen azonban ennél is sokkal kevesebb, kereken 6%. A tényleges munera összegénél azonban figyelembe kell vennünk azt, hogy a munera egy részét a cenzus számlán könyvelték el, a 6% tehát túlságosan alacsony arányszámot mutat. Másrészt azonban ha az egész uradalom munerájának összegére akarunk következtetni, akkor tekintetbe kell vennünk azokat a helységeket is, amelyeknek nem kellett munerát beszolgáltatniok. Ilyen megvilágításban a munera nem lehetett sokkal magasabb mint a 6%, és valószínűnek kell minősítenünk az 1488—1489 közti tényleges bevételt, ahol a munera a cenzusnak 4—6%-át teszi ki. A munerával kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a természetbeni járadéknak pénzjáradékká történő átváltoztatásánál bizonyos eltolódás következett be. A sertés természetbeni beadását évi 1 fl-tal váltotta meg a helységek jelentős része. A kiadásokból azonban megállapítható, hogy az élő sertés ára 1489—1490 között csak 0,59 fl volt, pénzben magasabb összeget hajtottak be, mint amilyen a munera tényleges forgalmi értéke volt. Egyébként valószínűleg ez is a régi, XIII—XIV. századi előírások maradványainak tekinthető, mert az úrbéri kötelezettségek megszabásakor többször fordult elő az „unum porcum fertonem valentem" kitétel.55 Ennek az esetnek fordítottját tapasztalhatjuk Szimőn. Az urbárium szerint ennek a falunak egy ökröt kellett adnia ajándékként. Ténylegesen azonban a falu 1 fl-t fizetett (ez is a porci danari számlán szerepel), holott az 1487—1491 időszakban évi átlagban egy ökör ára 1,45—2,44 fl között mozgott és négy évi átlagban 1,92 fl volt * Az urbáriumnak a servitiumra vonatkozó rendelkezéseiből világos, hogy a robot még a XVI. század derekán sem volt olyan nyomasztó teher, mint amilyenné a XVI. század végén vált. A legtöbb esetben évi 1-—2 nap kaszálással, malomgát vagy malomárok rendbetartásával és fuvarozással találkozunk. A legnyomasztóbbnak ezek közül a fuvarozás látszik, amely azonban kis — és ami még fontosabb — meghatározott távolságra vonatkozik. Hosszú és gyakori szállítási teher csupán a kövesdiekre nehezedett, akiknek hajón kellett bort szállítaniok Pozsonyból és a Szerémségből és az uradalomban begyűjtött szénát a Vágón és a Dunán Esztergomba vinniök. Az urbáriumokból az is kiderül, hogy a robotban végzett munkáért bizonyos munkabért fizetett az uradalom. Az 1527. évi Liber S. Adalberti szerint kaszálásért 14 dénár, a szénagyűjtésért 3 dénár járt, a hordók kötéséért (ligatura) pénzt, 55 Balázsvágás (Sáros m.) 1317: ,,et unum porcum pascualem fertonem valentem" ( Wagner : Dipl. Sáros 561. 1.). — Szalók (Szepes m.) 1322: „et unum porcum fertonem valentem" ( Wagner : Anal. Scopus I. 446.1.). — Várna (Trencsén m.) 1362: „шит porcum pinguem similiter centum denarios valentem" (Pongráczes. bashalmi lt. 1—31. O.L. FGy.). A fertő = 1 fl. arányt jelzi az utolsó adat. 7 Századok
