Századok – 1960
Tanulmányok - Fügedi Erik: Az esztergomi érsekség gazdálkodása a XV. század végén - 82
«6 FÜGEDI ERIK Nem minden helység volt ajándék beszolgáltatására kötelezve. Az érsekség birtokai közül egy mezőváros (Udvard) és hét falu5 2 , továbbá az egész szentkereszti uradalom mentesült a munera beszolgáltatása alól. A felmentés indítóokát nem mindig sikerül megállapítani. A szentkereszti uradalom esete magyarázható meg a legkönnyebben. Ez az uradalom Körmöcbánya közvetlen szomszédságában és a garammenti bányavárosokhoz közel feküdt, ennélfogva termékeit a legkönnyebben értékesíthette, a legkönnyebben juthatott pénzhez. Ha meggondoljuk, hogy a munera csupán csökevényes jelenség volt, s ugyanakkor tekintetbe vesszük, hogy a szentkereszti uradalom a pénzgazdálkodás magyarországi előretörésének leglázasabb időszakában, jó értékesítési feltételek közt levő területen jött létre, akkor nem csodálatos, hogy az érsek ezekben a falvakban magas pénzbeli cenzust szabott meg, a természetbeni ajándékokról pedig lemondott. Nagyjából ugyanezt elmondhatjuk Kinorányról és Riblényről is, amelyek még a bányavárosok közelében települtek. Az Esztergomhoz közel eső Felsőmuzsláról és Mocsról is állíthatjuk, hogy termékeit könnyen értékesíthette, de már Szakállas, Udvard, Szimő és Nempti felmentésére vonatkozólag nem állhat meg ugyanez az érvelés. Pontosan sajnos nem állapítható meg, hogy milyen mértékben teljesítették a munerára kötelezett falvak a beszolgáltatást. A számadásokban a munera egy része a cenzus számláján szerepel, mert határideje többször összeesett a cenzus határidejével, vagy a legközelebbi cenzussal együtt szedték be.53 Külön számlán csupán a sertésbeadást vezették, ehelyett ui. általában 1 fl-t szedett be az uradalom. Ugyancsak külön könyvelték és pénzben szedték a prandiumot. Külön számlára került két Pozsony megyei helység természetbeni ajándéka, mert egyrészt hamvazószerdán volt esedékes (ezért is nevezték census carnisprivii-nek), másrészt ezt is készpénzben szedték. Ezekből az adatokból kiderül, hogy a sertésajándék egyforintos megváltását rendszeresen behajtották, ugyancsak rendszeresen behajtották a két Pozsony megyei helység készpénzben meghatározott muneráját és a készpénzben meghatározott prandiumot. Az aprójószág, tojás és tejtermék beszolgáltatásának pénzfizetéssé való átalakítására is van példa az 1491. évi latin számadáskönyvben.51 A kiadásokból kiderül, hogy az esztergomi és budai személyzet ellátására készpénzért vásároltak vágóállatokat, tyúkot, sajtot, tehát muneraként beszolgáltatandó cikkeket. Mindebből arra kell következtetnünk, hogy az ajándékot teljes egészében vagy legalábbis túlnyomó többségében készpénzben hajtották be. A 7. sz. táblán megkíséreltük, hogy az 1491. évi latin számadáskönyvben szereplő néhány falura vonatkozólag a munera értékét kifejezzük. A táblán «lsősorban az 1527. évi urbárium előírásait számítottuk át pénzre. Kiindulási alapunk az a meggondolás volt, hogy az 1527. évi urbárium cenzusa és az 1491. évi cenzus ezekben a falvakban bizonyítottan azonos volt, tehát valószínű, hogy az 1527. évi urbáriumban előírt munera is azonos volt az 1491. évivel. Ebből kiindulva az 1527. évi kötelezettséget megszoroztuk az 1491. 62 Magyar- és Németszőgyén, Nyergesújfalu, Bálványszakállas, Szimő, Nempti, Kinorány. 63 Az 1491. évi latin nyelvű számadáskönyv szerint. Pl. Csöllénél „pro numero festi Pasee quilibet sessionatus dat duo ova" (Entrata et usita 1491. f. 6). Szunyogdinál: „Ibidem quilibet sessionatus post ova dat obulum I, faciunt denarios viii" (uo.). — Magyarszőgyén és Berneee ekkor fizette a prandialist (uo.). 54 Vö. az előző jegyzetben Szunyogdinál.
