Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Zsigmond László: Az Osztrák-Magyar Monarchia széttörése és a nemzetközi erőviszonyok 70
94 ZSIGMOND L-ÍSZLÓ Magyarországon — a belső osztályviszonyoknak és a nemzetközi helyzetnek sajátos összefonódása révén — valóban oly szituáció teremtődött, amely a forradalomnak a polgári-demokratikus forradalom stádiumában való megrekedését mind valószínűtlenebbé tette. Ennek az oka döntő mértékben az volt, hogy a forradalom főereje : a munkásosztály menetközben, de rohamosan — többségében — kiszabadult a polgári, kispolgári és jobboldali szociáldemokrata befolyás alól, s önálló osztályköveteléseit tűzte napirendre, melyek egybeestek a dolgozó és elnyomott néptömegek alapvető érdekeivel. A fordulat, amely a hazai munkásmozgalomban beállt, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatásán, a bolsevik párt példamutatásán, a marxizmus-leninizmus alapjait magukévá tenni kezdő és akaró, azokat gyakorlatban megvalósítani is kész baloldali csoportok tevékenységén túl, többek között ós nem utolsó sorban abban a körülményben keresendő, hogy a népek második számú börtöne szétesett és a magyar munkásosztály megszabadult a nem magyar népek elnyomásának következményeitől. A magyar munkásmozgalomra is érvényesek maradtak azok a megállapítások, melyeket annakidején Marx az angollal kapcsolatban tett. Nem szabadulhatott fel addig a magyar proletariátus, amíg fel nem szabadultak a dualizmus rendszere alatt nyögő elnyomott népek. Hogy a felszabadulást az elnyomó nemzet munkásosztályának proletár felszabadító harca, vagy az elnyomott népek nemzeti-függetlenségi mozgalma vívja ki, az több tényezőtől függött ós előre nem lehetett meghatározni. Az bizonyos, hogy a Monarchiában a kettőnek a viszonya nem úgy alakult, mint Oroszországban : nem az elnyomó nemzet forradalmi munkásmozgalma, hanem az elnyomott népek nemzeti-függetlenségi mozgalma lett — bár igen ellentmondásos körülmények között — az elsődleges. A magyar, s vele együtt az osztrák munkásmozgalom is, a kétségtelen forradalmi fellendülés ellenére, egy ideig kullogtak az események után.173 Új és eddig nem látott lendületet vett azonban mindkettő 1918 októbere utolsó napjaiban, főleg az azt közvetlenül követő periódusban.17 4 És ha a továbbiakban a magyarországi fejlődés újból eltért az osztrákokétól, s forradalmi lendülete nem tört meg, hanem 1919. március 21-én a szocialista forradalom győzelmében kulminált, úgy ebben elsősorban, de nem kizárólag az játszott döntő szerepet, hogy Magyarországon az irányzatok harcából az a forradalmi szárny került ki győztesen, melynek 1918 novembere második felében, a Kommunisták Pártja létrejöttével, már volt vezető ereje. Ezzel szemben Ausztriában a centrizmus kerekedett felül,175 amely lehetetlenné tette, hogy az osztrák munkásosztály élni tudjon azzal a nagy lehetőséggel, amely — többek között — abból adódott, hogy megszabadult azoktól a következményektől, amelyek az idegen népek elnyomásából származtak és szocialista mozgalmát mindeddig fékezték, sőt megtörték. Az elnyomott népek vagy népcsoportok felszabadulásával értelmetlenné vált Ausztria fennálló kapcsolata Magyarországgal17 6 és Németország hegemóniája Ausztria-Magyarország felett. Vele együtt értelmetlenné vált az egész régi gazdasági, társadalmi és politikai szerkezet, idejétmúlttá és feleslegessé minden olyan intézmény és funkció, mely szolgálatában állott. Bauer: i. m. 110—115. 1. 174 Uo. 94—130. 1. V.o.: Β. Μ. Τγροκ : OnepKH HCTopiiH ABCTPHH 1918—1929. MocKBa, 1955. 175 Bauer: i. m. 130—196. 1. 176 Marx : Herr Vogt. 127. 1.
