Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Zsigmond László: Az Osztrák-Magyar Monarchia széttörése és a nemzetközi erőviszonyok 70
AZ OSZT R Α Κ—MAGYAR MONARCHIA SZÉTTÖRÉSE 95 A Monarchia és Kémetország katonai veresége, erőszakszerveiknek a szétesése, szétbomlása megfosztotta a régi uralkodó osztályokat adminisztratív jellegű erőforrásaiktól, egyedül maradtak, szemtől-szemben, osztály osztály ellen, a dolgozó néppel és annak legforradalmibb részével, a proletariátussal. ' Az új helyzetben a magyar uralkodó osztályok nagy hátrányban voltak a Monarchia más, hasonló rétegeivel összehasonlítva, hiszen az osztrák burzsoázia számára bizonyos kárpótlást jelenthetett a Németországhoz való csatlakozás reménye, a kialakulófélben levő új nemzeti államok kormányzati funkcióit betöltő polgári és kispolgári csoportok pedig hivatkozhattak eredményekre, tetszeleghettek az államalapítók vagy területszaporítók köntösében, ígéreteket tehettek a háború költségeinek a legyőzöttekkel való megfizettetésére, általában -— legalább egy ideig — építhettek a háborús győzelem kiváltotta hangulatra, a még erősödő nacionalista hullámra, és a széles körben elterjedt demokratikus illúziókra. A magyar uralkodó osztályok számára mindezek a lehetőségek elestek vagy nagyon leszűkültek. Amidőn 1918 őszén — az új helyzetben -— számbajöhető csoportjaik és személyiségeik, gróf Andrássy Gyulától Károlyi Mihályon és Jászi Oszkáron keresztül egészen a jobboldali szocialistákig előtérbe,17 7 majd hatalomra kerültek, a történelmi idők rohanó sodra igen hamar elkoptatta — nemcsak belpolitikai, de nemzetközi vonatkozásban is — amúgy is gyér politikai, eszmei és erkölcsi tartalékaikat. Az új külügyminiszternek, Andrássy Gyulának csak arra futotta erejéből, hogy tekintettel Németország elkerülhetetlen katonai vereségére, a vele való szövetségnek még a látszatát is megtagadja.17 8 Egyébként külpolitikájában minden alá volt rendelve annak a célnak, hogy a forradalmat elhárítsa és ily módon a fennálló rendszert és vele együtt Ausztria-Magyarországot megmentse. Andrássy reményeket fűzött az antant részéről várható megértéshez és egy ideig meg volt győződve arról, hogy végső esetben az a koalíció, mely Károlyiékat és a szocialistákat is magában foglalja, kielégítő programot és kellő erőt tud biztosítani a kibontakozáshoz.17 9 Ami a nemzeti kérdést illeti — Andrássy szerint — az engedmények nem mehettek volna túl az autonómia megadásán.18 0 Bár Andrássy dunai konföderációról is szót ejt, sőt lehetőségét 1918 őszén számba is vette,18 1 de erre csak mint végső eshetőségre gondolt, amelynek révén — végső esetben és a szétesés után — a Monarchia területét újból össze lehetne toldozni.18 2 Sokkal határozottabban és több megalapozottsággal képviselték a dunai államok szövetségének koncepcióját a függetlenségi párt, illetve a radikálisok, személy szerint Károlyi Mihály és Jászi Oszkár. Amidőn 1917 őszén együtt jártak Svájcban, Jászinak módja nyílott megismerkedni Károlyi Mihálynak politikai elképzeléseivel, melyeket — korábbi feltevésétől eltérően — ezúttal nem talált esetlegeseknek. Figyelemreméltónak tartotta kül-177 Andrássy: i. m. 273 — 320. 1. — Memoirs of Michael Károlyi... 83—127. 1. — Böhm: Két forradalom tüzében... 30—65. 1. 178 Andrássy: i. m. 294—300. 1. — Andrássy: i. tanulmány : 201. 1. 179 Andrássy: i. m. 285. 1. ι8» Uo. 285., 291. 1. 18 i Uo. 303. 1. 183 Vö. Pester Lloyd. 1919. febr. 17. L.: „Graf Julius Andrássy über die Zukunft Ungarns" c. cikkét, mely beszámol Andrássynak a lausanne-i „Revue Politique"-ben megjelenendő tanulmányáról. — Vö.: Horváth Jenő: i. m. 119 —120. 1.
