Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Krónika - Beszámoló S. Vince Edit kandidátusi disszertációjának vitájáról 955

BESZÁMOLÓ S. VINCZE EDIT KANDIDÁTUSI DISSZERTÁCIÓJÁNAK VITÁJÁRÓL 1959. április 27-ére tűzte ki a T. M. B. 8. Vincze Edit kandidátusi disszertációjának („A Magyarországi Szociáldemokrata Párt megalakulása és tevékenysége a múlt század 90-es éveinek elején [1890—1896J") vitáját. Kandidátusi disszertációjában szerző részletesen foglalkozik a magyar munkásosztálynak az 1880-as évelt második felétől vívott küzdelmeivel. A disszertáció bemutatja a munkásosztály öntudatosodását, szervezkedésének kezdetét az önsegélyezéstől egészen a párt megalakulásáig, s részletesen elemzi a párt történetének első éveit. A nemzetközi és a magyar munkásmozgalom feladata a 70-es években — mint azt szerző kifejtette — a szocialista tömegpárt létrehozása volt. Magyarországon azonban a kapitalizmus fejletlensége, ebből kifolyólag a munkásosztály, főleg a gyáripari proletariátus gyengesége és ideológiai felkészületlensége miatt nem jött létre ilyen tömegpárt. A 70-es évek elején pedig a hatóságok terrorja meghiúsította a pártalakítási kísérleteket. Csak 1880-ban, Frankel Leó szervező, irányító munkájának eredményeként jött létre az első szocialista párt, a Magyarországi Általános Munkáspárt. Frankel emigrációja után azonban a Magyarországi Általános Munkáspárt hibás elméleti nézetei és rossz taktikája miatt nem válhatott valóban szocialista tömegpárttá, csak egy munkáspált kereteit biztosíthatta a magyarországi munkásosztály számára. A Magyai'országi Általános Munkáspárt vezetőségének opportunista politikájával szemben a 80-as évek folyamán széleskörű ellenzék alakult ki, melynek haladóbb szárnyát a magyarországi radikális szocialisták képezték. Ezek — a nyolcvanas évek elején Szalay Ándrás ós Essel András vezetésével — forradalmi politikát követeltek. A kormány elnyomó intézkedései miatt azonban ez a csoport, melyhez a nyolcvanas évek közepétől elsősorban a Németországban és Ausztriában tanult vagy onnan származott szakmunkások csatlakoztak, csak illegálisan működhetett. Az ellenzéki csoportok közé tartoztak még a nyomdászok, akik az ökonomista eszmék hívei voltak, valamint a kispolgári, „nemzeti demokrata" alapon szervezkedő kisipari munkások és egy, a „Reform" c. lap körül csoportosuló irányzat. Miután az ellenzéki csoportok csak kis erőt képviseltek, a radikális szocialisták a II. Internacionálé alakuló kongresszusához fordultak segítségért, mely általános elvi segítségen túlmenően az osztrák szociáldemokrata pártot bízta meg azzal, hogy segítse a magyarországi munkásmozgalmat válságának leküzdésében. A Magyarországi Általános Munkáspárt az osztrák párt tanácsára leváltotta régi vezetőjét és Engelmann Pál irányítása alatt 1889 szeptemberében erőteljes felvilágosító és szervező munkába kezdett. Á párt küzdött a nacionalista propaganda ellen, leleplezte a polgári pártok arra irányuló törekvéseit, hogy a partot uszályukba vonják. Ε munka nyomán a munkásság nagyarányú osztályharcos küzdelme lángolt fel. 1889 őszén megindult a szakszervezeti mozgalom fejlődése is. A Magyarországi Általános Munkáspárt új vezetősége eredményes politikát folytatott a korábbari ellenzéki csoportokkal szemben is. A radikális szocialistákat és az ökonomista nyomdászokat megnyerte a párt számára, míg a nemzeti demokrata csopoi'1 hívei körében felvilágosító munkát folytatott. Ez utóbbiak egy része csatlakozott is a munkáspárthoz, másrészük megalakította a „Nemzeti Demokrata Munkáspártot". A Magyarországi Általános Munkáspárt eredményes munkája megteremtette a lehetőségét egy marxista tömegpárt megalakításának. 1890 decemberében a párt felvette a „Magyarországi Szociáldemokrata Párt" elnevezést és az ekkor összeült első kongresszus elfogadta az osztrák szociáldemokrata párt hainfeldi programját.. A kongresszus a legközelebbi feladatok meghatározása sor án a szakszervezeti mozgalom további szélesítését, a mezőgazdasági munkások közötti szervezőmunka megindítását, a szociális reformokért és a polgári demokratikus szabadságjogokért vívott harcot állította célul a párt elé. A kongresszus után - - mint a disszertáció megállapította — fokozódott a párt agitációs és szervező munkája. A szocialista eszmék — ezt a Viharsarok kibontakozó agrárszocialista mozgalmai tanúsítják — behatoltak a mezőgazdasági proletárok soraiba is