Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Közlemények - Szuhay-Havas Ervin: Adalékok az USA rabszolgatartó államainak gazdaság- és társadalomtörténetéhez. 1791–1861 893
906 SZUHAY-HAVAS ERVIN Az abolicionisták rabszolgaság-ellenes érvei a következők voltak: a rabszolgaság eredendően bűnös, mert kegyetlenség és nemi visszaélés jár vele,6 3 a rabszolgatartók gonosz emberek, akiket egyedül a személyes haszon és az azzal járó gyönyörűség vezet. Az emberi egyenlőségre hivatkozva a radikálisabbak azonnali felszabadítást sürgettek, a szolgaság és a tudatlanság fe szám las« I A radikális szárny tagjai a politikai ügyekben való részvételt is megtagadták, mondván, hogy a déliekkel való érintkezés miatt az északiak is részeseivé váltak a rabszolgaság bűnének. Garrison, a „Liberator" harcos szerkesztője, a rabszolgatartók érdekeit védő amerikai alkotmányt egyenesen ,,a halállal való szerződésnek, a pokollal való paktumnak" nevezte, és követelte Éstak szecesszióját. A newyorki és az ohioi csoportok liberális-polgári nézeteket vallottak, ők „alkotmányos" eszközökkel akarták eltörölni a rabszolgaságot. Az abolicionista eszmékben különös módon együtt szerepelnek a bibliai, a polgári-demokratikus, a humanista-idealista és a német emigráns-szocialista érvek. A kétezer abolicionista társaság ideológiai egységét persze sohasem sikerült létrehozni. A marxista abolicionisták közül kimagaslik Adolph Douai, Marx közeli munkatársa ós Hermann Meyer. Douai Texasban, Meyer Alabamában telepedett le és itt, a rabszolgatartó rendszer szívében adták ki marxista lapjaikat, amelyekben következetesen harcoltak az emancipációért. Természetesen mindüettőjüknek menekülniük kellett. Lynch bíró „módszere" következtében a polgárháború előestéjén a déli államokban nem találunk szervezett marxista esooortokat. Északon a clevelandi Kommunista Klub és a chicagói német marxisták fejtették ki bátor munkásságukat, amely hírlapi cikkeken kívül tömegtüntetésekben is kifejezésre jutott. A kor legmarkánsabb szocialista agitátora azonban Joseph Weydemeyer volt, tüzértiszt a 48 as német forradalomban, aki a tudományos szocializmus amerikai úttörőjének számitható. Weydemeyer ós társai (F. A. Sorge, a már említett Douai és Siegfried Meyer, továbbá Robert Rosa, Fritz Jacobi és August Willich) kifejtették, hogy a rabszolgakérdés gyökeres megoldása nélkül a munkásosztály egyetlen alapvető problémáját sem lehet megoldani.69 Hathatós agitációt fejtettek ki a német-amerikai marxisták Lincoln megválasztása érdekében. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a német kivándorlók ebben az időben már tömegsúlvuknál fogva is komoly erőt képviseltek, New York lakosságának 47%-a, Chicago és Pittsburg lakosságának fele, St. Louis népességének közel 60%-a németországi születésű volt 1860-as kimutatások szerint. Az abolicionisták voltak azok, akik az ún. „földalatti vasutakon" Kanadába segítették a néger szökevényeket és ezzel voltaképpen magával az alkotmánnyal helyezkedtek szembe. Kétségtelen azonban, hogy a legnagyobb hatást, amelyet az abolicionisták az amerikai közvéleményre gyakoroltak, John Brown felkelése keltette. Brown, ez a különös, „vadnyugati" egyéniségű forradalmár, akinek életelve az volt, hogy „vérontás nélkül nincs bűnbocsánat", 1856-ban fegyveresen vett részt a kansasi polgárháborúban, amelynek történetét itt vázlatosan sem érinthetjük. 1859. október 17-én északon óriási izgalmat, délen — az ültetvényesek körében — rémületet és vad düht keltett az a hír, hogy 22 abolicionista ós néger felkelő kezébe kerítette az Egyesült Államok egyik jelentős fegyverraktárát Virginia állam Harpers Ferry nevű helységében. Kétnapos ostrom után Brown a sietve kivezényelt katonaság fogságába esett, Brown-t bíróság elé állították és kivégezték. A különös, romantikus egyéniségű forradalmár egyszeriben az amerikai néptömegek — és elsősorban a négerek — mártírjává vált. A cincinnati-i Munkások Szövetsége így nyilatkozott : „John Brown bátor cselekedete óriási mértékben hozzájárult ahhoz, hogy felkeltse a nép többségének alvó lelkiismeretét".70 Brown egyéniségének és szerepének megítélése nem a legkönnyebb feladat. Az újabb amerikai történetírás egyértelműen elmarasztalja a Brown-felke'óst, John Brown-t fanatikus őrültnek, véreskezű gyilkosnak, tettét esztelenségnek nevezik. Ez a vélemény mindenképpen opportunus. Brown volt az első fehér amerikai, aki fegyveres kísérletet tett a rabszolgatartó rend m3giontósére. Különös, legendássá duzzadt személyisége, amelynek emiókét híres népdal őrzi, ma már elválaszthatatlan az amerikai forradalmi hagyományoktól. " Az abolicionisták idealista-kispolgári csoportjai gyakran érveltek azzal, hogy a rabszolga tartás a szó szorol értelmében immorális, mivel lehetőséget nyújt a korbácsos fel figyelőknek arra. hogy hatalmukkal a néger nőkkes Bzemben visszaéljenek. Kétségtelen, hogy a mulatt gyermekek, a felügyelők és a rabszolganők gyermekei, maguk is rabszolgákká váltak. " Mindezekre lásd : W. Z. Foster: Az Egyesült Államok Kommunista Pártjának története, III. fej. '"Cincinnati Communist 1859. dec. 5. sz. Idézve Foster: i. m. 43. 1. után.
