Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Közlemények - Szuhay-Havas Ervin: Adalékok az USA rabszolgatartó államainak gazdaság- és társadalomtörténetéhez. 1791–1861 893
904 SZU H AY-Η AVAS ERVIN Az ültetvényesek életformájukban az európai arisztokratákat és a tönkrement régi amerikai ültetvényeseket majmolták és bizonyos társadalmi ideálokat, illemkódexeket kreáltak. Osztálygőgjük és politikai befolyásuk gyakran szembeállította őket a déli kisbirtokosokkal, különösen azoknak a területeknek szabadfaimer lakosságával, amelyek kívül estek a gyapotövezeten és akik ellenséges szemmél nézték az ültetvényes arisztokrácia hivalkodását és a rabszolgaság intézményét. Említettük, hogy ezekkel a rétegekkel már a törvényhozás és a törvényszékek reformjának ügyében is szembekerültek, később, a polgárháború első éveiben pedig az ültetvényesek csak fegyveres terrorral tudtak érvényt szerezni szándékaiknak, különösen Tennessee államban, amelynek lakossága az unionistáklioz húzott. A nem-rabszolgatartó déli rétegekkel kapcsolatban azonban arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a nagy ültetvények közé ékelődöttek közül sokan gazdasági érdekből egy követ fújtak a déli uralkodó osztályokkal. Noha a legtermékenyebb földeket — különösen az újonnan betelepített nyugati határvidékeken — a nagy ültetvényesek foglalták le, és a kisbirtok erősen szenvedett a nagy ültetvények konkurrenciájálól, éppen a kisbirt okosok közül kerültek ki a gondtalan életet remélő kegyetlen felügyelők, a nagybirtokosok csatlósai, azok a szerencsevadászok, akik a „korlátlan lehetőségek hazájába»." a rabszolgatartásban látták saját meggazdagodásuk útját, utoljára, de nem utolsósorban pedig a kistermelők és kisiparosok közül sokan ezért támogatták a rabszolgaság intézményét, mivel ők látták el a gyapotra specializálódott ültetvényeket élelemmel és iparcikkekkel.6 2 Féltek a kisbirtokosok a rabszolgafeíszabadítás^ól azért is, mert egyrészt az önálló néger kisbirtokosok komoly versenytársat jelentettek volna számukra, másre'szt bizonyos mértékig őket is megfertőzte az angolszász „faj" felsőbbrendűségbe vetett hit, a „színesek" alacsonyabbrendűse'gének előítélete.6 3 A rabszolgatartók eszmevilága Az alap és a felépítmény összefüggéseire kitűnő példát lelhetünk a déli társadalmi gondolkodás változásaiban. Említettük már, hegy a késői XVIII. században a legtöbb déli ültetvényes-politikus őszintén bevallotta, hogy a rabszolgaság gonosz intézmény. Persze féltek a „faji" egyenlőségtől, és az emancipációt csak a négerek hazatelepítésével együtt tudták elképzelni6 4 . A gyapottisztítógép feltalálása egyszeriben véget vetett a filantrópiának, amjly azonban tömegmozgalommá vált és harcos formát öltött az északi államokban.6 5 Mivel a déli ideológia vagy védekező álláspontot foglalt el az abolicionizmussal szemben vagy ellentámadásba ment át, röviden át kell tekintenünk az abolicionista eszméket és fejlődésüket. A rabszolgák felszabadítására vonatkozó régebbi, a francia filozófia hatása alatt álló elméletek után az éles és határozott politikai hadjárat 1815 után indul meg. Első apostolai közül figyelemreméltó a new jerseyi kvéker Benjamin Lundy. Az első abolicionisták mérsékelt programot tűznek ki, elfogadható feltételeket akarnak szabni a déli ültetvényesek számára. 1830 után azonban nyilvánvalóvá válik, hogy a déliek még ezeket a mérsékelt feltételeket sem fogadják el soha, ekkor, az egyre ridegebbé váló „fekete törvénykönyvek" hatása alatt a mozgalom is harcosabbá válik. Tévedés lenne azt hinni, hogy az abolicionista mozgalom mindvégig a protestáns vallásos idealizmus bélyegét viseli magán, amelynek apostolai, sőt szentjei és mártírjai is vannak. Amíg kezdetben elsősorban a farmertömegek egy része támogatja a mozgalmat (ne fele.ljükhogy amíg a kisfarmer létét mindenekfelett az ültetvény fenyegeti, ugyanakkor vissza, Lásd Blake: i. m. 162. 1. Az újabb keletű amerikai történeti művek közül Blake könyve messze kitűnik őszinteségével, bár nem mentes naivitástól és ködösítéstől. Mindenesetre haladóbb szellemben ír, mint H. B. Parkes, aki a rabszolgaság fennmaradását a polgárháborúig részben „pszichológiai" tényezőknek tulajdonítja. A „pszichológiai tényező" szép és divatos kifejezés a mai amerikai történeti irodalomban. Eszerint ha egy „anbiciózi V déli fiatalember karriert akart, csinálni, nem maradt más hátra szán ára. η int hogy rabszolgákat ésültftvéryt vásárolt és így próbált „kitűnni". Parkes is észreveszi, hogy a déli társadalom merevebb, reakciósabb volt az északinál, és elismeri, hogy itt bizony nehezebb volt „felkapaszkodni a szociális létrán". A „szociális létra" is kedvenc metaforája az amerikai történetíróknak. Kizsákmányolók és kizsákmányoltak viszonya helyett szívesebben emlegetik a „szociális létrát". « Uo. " Parkes: i. m. 204. 1. Amerikai filantrópok (főleg északi kvékerek) tesznek is egyet-mást a négerek hazatelepítése érdekében. így kerül például sor az afrikai Libéria megalapítására (1822), amelynek fővárosa, Monrovia, Monroe elnök nevét viseli. A kis állam 1847-ben függetlenné válik, a mai lakosságnak azonban csak igen kis része amerikai származású néger. •s Az amerikai függetlenségi harc után mind a 13 államban éltek néger rabszolgák, az északiakban azonban kizárólag házicselédekként dolgoztak és számuk az összes rabszolgák számának egyötödét tette ki.
