Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Közlemények - Szuhay-Havas Ervin: Adalékok az USA rabszolgatartó államainak gazdaság- és társadalomtörténetéhez. 1791–1861 893
[ADALÉKOK AZ USA RABSZOLGATARTÓ ÁLLAMAINAK TÖRTÉNETÉHEZ 903 vették őket, mint a barmokat. A gyapottisztító gép feltalálása előtt egy fiatal, egészséges rabszolga ára 300—400 dollár között mozgott, 1850 táján azonban már 1800—2000 dollárt is elkértek értük. A rabszolgakereskedelem betiltása után ugyanis a rabszolgák természetes szaporodása nem tudott lépést tartani a gyapottermelés fejlődésével, pedig az 1790-es közel 800 ezer néger 1860-ig négy millióra szaporodott.6 7 A szerencsétlen emberek sok esetben a passzív ellenállás egy ismert formáját, a szökést választották, hogy megszabaduljanak zsarnokaiktól. Mivel az amerikai alkotmány előírta a szökevények kiadását, a legtöbben Kanadába igyekeztek, ahol automatikusan szabad emberekké váltak. Az északi abolícionisták segítségével titkos ösvényeken, az ún. „földalatti vasutakon" menekültek brit területre. Az adatok arra mutatnak, hogy 1830 és 1860 között évente körülbelül kétezer rabszolga szökött meg a déli ültetvényekről.5 8 Két esetet ismerünk, amikor a rabszolgák nyíltabb ellenállást fejtettek ki. 1822-ben egy charlestoni néger, Denmark Vesey több társával együtt fegyveres felkelést tervez, de elárulják és letartóztatják őket, mielőtt az akciót megindíthatták volna. Az összeesküvőket kivégzik. Tovább jutott a virginiai Nat Turner, aki rabtársaival fegyvereket szerez és 1831-ben nyílt felkelést indít. Mire a déli ültetvényesek mozgósítják a katonaságot, a felkelők közel hatvan fehért megölnek. A rabszolgatartó Délt halálos rettegésbe ejti az elnyomottak ellenállása. Turner felkelése után az ültetvényesek éjszakai őrjáratokat indítanak és a délen állandóan keringő rémhírek nemcsak az uralkodó osztályok rettegéséről, hanem a tényleges ellenállásról is tanúskodnak. ' Az ültetvényesek félelme az ún. „black code"-okban, a fekete törvénykönyvekben tükröződik. Az abolícionista agitáció hatásától félve az összeesküvésre és a lázadásra halálbüntetést vetnek ki. A rabszolgák ezentúl írott passzus nélkül nem hagyhatják el illetőségi helyüket, nem gyülekezhetnek fehérek jelenlétében, nem birtokolhatnak lovat, kürtöt, dobot vagy tűzfegyvert, nem adhatnak be gyógyszert fehér embernek, az est beálltával pedig nyomorúságos szállásaikra kell vonulniuk. Maryland, Tennessee és Kentucky államok kivételével mindenütt tilos a rabszolgát írni vagy olvasni tanítani. 1830 után még a Marylandben és Virginiában élő számos felszabadult négerrel szemben is súlyos korlátozásokat léptetnek életbe, 1860-ban pedig Arkansasban hoznak törvényt, amelynek értelmében minden szabad négernek el kell hagynia az állam területét, vagy maga is rabszolgává válik. (A déli államokban a XIX. század közepén mintegy 260 ezer szabad néger élt, akik főleg kisiparosok és kisbirtokosok voltak. Egyes esetekben a rabszolgasorban élő néger mesteremberek is megtarthattak valamit fizetésükből.)59 A 60-as évek elején Marx és Engels olyan jelentősnek tartották az amerikai rabszolgák készülő felkelését, hogy azt állandóan az oroszországi forradalmi helyzettel hasonlították össze.6 0 Ami ezek után a kizsákmányoló ültetvényeseket illeti, az amerikai történetírók könnyen felismerhető ködösítéshez folyamodnak, amikor az uralkodó osztályok jelentőségét csökkenteni próbálva állandóan úgy beszélnek róluk „mintegy kis csoportról". Ez a „kis csoport" elsősorban a törvényhozáson és a törvényszékeken keresztül érvényesítette befolyását. A bírákat a gazdag ültetvényesek közül választották és nem a kisbirtokos farmerek közül, ami az északi államokban gyakrabban megtörtént. A bírákat mindig az állam kormányzója (természetesen maga is gazdag földbirtokos) nevezte ki, méghozzá életfogytiglan. A 20-as és a 30-as években ugyan a kis- és középbirtokos rétegek kierőszakolják, hogy a bírákat valamivel demokratikusabb módon csak korlátozott időre válasszák meg, ez azonban csak egyes államokban sikerül, míg öt államban csorbítatlanul fennmarad az ültetvényes arisztokrácia uralma.6 1 "Parkes: i. m. 206. 1. ·• üo. 324. 1. Mindezekre lásd Blake: i. m. 162—66., Parkes: i. m. 206—08. 1. " „Nach meiner Ansicht ist das Größte — irja Marx Engelsnek 1860. jan. 11-én —, was jetzt in der Welt vorgeht, einerseits die amerikanische Sklavenbewegung, durch Browns Tod eröffnet, anderseits die Sklavenbewegung in Rußland . .Briefwechsel II. 554. I. Ugyanebben a levélben Marx visszatér a rabszolgák felkeléseiről szállingózó hírekre : „Ich sehe eben aus der Tribune, daß in Missouri ein neuer Sklavenaufstand war, natürlich unterdrückt. Aber dasSignal ist einmal gegeben. Wird die Sache by und by ernsthaft, was wird dann aus Manchester?" Uo. A négerek mozgalmai és a gvapotkereskedelem összefüggéseiről pedig Engels tesz említést I860, jan. 26-i levelében : „Deine Ansicht von der Bedeutung der Sklavenbewegung In Amerika und Rußland bestätigt sich schon jetzt. Die Harpers' Ferry Geschichte mit ihrem Nachspiel in Missouri trägt ihre Früchte, überall werden die freien Nigger im Süden aus den Staaten gejagt und im ersten New Yorker Banmwollbericht (W. P. Wright and Co. vom 10. Januar 1860) lese ich eben, die Pflanzer hätten ihre Baumwolle hurried on to the ports in order to guard against any probable consequences arising out of the Harpers'Ferry affair . .." Briefwechsel II. 556. 1. — A Harpers' Ferry-ügy, amelyről Marx és Engels ír, 1859-ben történt es később még említést teszünk róla. " Parkes: i. m. 214. 1.
