Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Közlemények - Szuhay-Havas Ervin: Adalékok az USA rabszolgatartó államainak gazdaság- és társadalomtörténetéhez. 1791–1861 893
902 SZUHAY-HAVAS ERVIN Pedig az Egyesült Államok népességé hatalmas arányokban fejlődött.6 0 A népszámlálás éve Az egész népesség milliókban Ebből városi lakos %-ban 1800 5,3 6,1 7,2 7,3 9,6 7,2 1830 12,9 8,8 1840 17,1 10,8 1850 23,2 15,3 1860 34,4 19,8 Az egyenlőtlen iparfejlődés következtében az USA lakosságának kevesebb mint 30%-a ólt délen (1859). A termelés specializálódása ellenére a 15 deli állam teimelte az összes kukorica 52%-át, a bab és a bersó 80%-át, a ker.der 87%-át, a búza 29%-át. A déli államokban volt az egész amerikai szarvasmarhaállomány 50, a sertésállomány 60, a lóállomány 45%-a.5 1 A déli társadalom térképe ,,A nyílt rabszolgaság éppúgy sarkpont ja a mai iparnak, mint a gépek, a hitel sto. Rabszolgaság nélkül nincs gyapot, gyapot nélkül nincs modern ipar. A rabszolgaság adott értéket a gyarmatoknak ; a gyarmatok teremtették meg a világkereskedelmet ; s a világkereskedelem elengedhetetlen előfeltétele a modern iparnak. . . Így a rabszolgaság rendkívül fentos közgazdasági kategória ... A modern népek csak álcázni tudják a rabszolgaságot saját országukban, míg az Újvilágban leplezetlenül meghonosították" — írja Marx.62 Az újabb amerikai történetírás, bár látszólag „objektív" álláspontot foglal el és nem hagyja említés nélkül a rabszolgatartók kegyetlen kizsákmányolását, kritikáját különböző érvekkel igyekszik enyhíteni. Jellemző ebből a szempontból H. B. Parkes, aki azt állítja, hogy a rabszolgatartók uralmát a „szegényebb osztályok tagjai" közül is sokan helyeselték.63 A különös érv után más szempontból védi az osztálybékét, és azt írja, hogy régebben „az emberek magától értetődőnek tartották a fizikai szenvedést, a társadalom (azaz a kizsákmányolók) pedig kevéssé vállalt felelősséget abban, hogy azt (ti. a szenvedést) enyhítse".6 4 A sok ködösítés ellenére kiderül, hogy a rabszolgákkal való bánásmód kegyetlen és megalázó volt. Parkes írja szinte védekezően, hogy a déli törvények szerint a tulajdonos csak a rabszolga munkája és nem személye felett rendelkezett, ennélfogva egyes helyeken olyan törvények voltak érvényben, amelyek tiltották a rabszolgák meggyilkolását vagy a „túlzottan" rossz bánásmódot. Igaz ugyan — ismeri el mindjárt Parkes —, hogy a törvényszék kétségkívül a tulajdonos javát szolgálta."66 A rabszolgákat két csoportba oszthatjuk, házicselédekre és mezőgazdasági munkásokra. A kettő közül kétségtelenül a házicselédek száma volt ( sekélyebb, életkörülményeik pedig nem lehettek túlságosan rosszak. Ók voltak az ültetvényesek szakácsai, szobalányai, kocsisai és komornyikjai. Ezzel szemben az amerikai történetírók is elismerik, hogy a gyapotföldek néger páriái életkörülményeiket tekintve a vadság fokán állottak.6 6 Fehér felügyelőik és csoportvezetőik revolveres-korbácsos felügyelete alatt reggeltől estig dolgoztak, élelmük kukoricakása és sózott disznóhús volt. Rengeteget szenvedtek a túldolgoztatástól, aratáskor 300—400 font gyapotot kellett leszedniök, emellett igen gyakran előfordult, hogy gazdát cseréltek és ilyenkor házaspárokat szakítottak el egymástól, gyermekeket választottak el szüleiktől. Mindenesetre úgy adták-·' Historical Statistics of the United States, 178»—1945. 14., 25. I. "Blake: I. m. 162. 1. " Marx levele Annenkovhoz, Brüsszel 1846. dec. 28-ról. Marx—Engels Válogatott Művek II. Bpest. 1949. 446. 1. "Parkes, i. m. 139. 1. " Uo. "Parkes, i. m. 207. 1. "Uo.
