Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Közlemények - Szuhay-Havas Ervin: Adalékok az USA rabszolgatartó államainak gazdaság- és társadalomtörténetéhez. 1791–1861 893
ADALÉKOK AZ USA RABSZOLGATARTÓ ÁLLAMAINAK TÖRTÉNETÉHEZ 901 höz. A többi északi bankok és vállalatok kasszáiba vándorolt szállítás, közvetítés stb. fejében. A learatott és magtisztított gyapotot a maxikói öböl partján fekvő államokból rendszerint a nagyforgalmú New Orleansba szállították, ahol már északi eégek kereskedelmi képviselői vették át, rakták északi hajótulajdonosok hajóira.4 2 A gyapot rendszerint New York érintésével került Angliába, azaz a fejlődőben lévő északi textilgyárak kiválasztották maguknak a gyapot legjavát. Ugyanakkor tehát, amikor a gyapotra való áttéréssel a déliek lemondtak az iparfejlesztésről, termékeik hozzájárultak a nagyiramú északi iparfejlődéshez. Ami az Egyesült Államok vámpolitikáját illeti, ismeretes, hogy az északi nagytőke a függetlenségi haro után az amerikai ipar érdekében mérsékelt védővámokat léptetett életbe, amelyeket a bevételek fokozása érdekében többször emeltek. 1812 és 1832 között több vámtarifaemelés történt. Az iparilag elmaradott dél számára a védekezésnek ez a formája nem volt lehetséges, őket ugyanis nem annyira az angol ipar veszélyeztette, mint az északi gyáraltat, hanem éppen az északiak konkurrenciája.4 3 A déli termelők mindezek következtében súlyosan eladósodtak. Jelentékeny módon közrejátszott ebben az eladósodásban az a tény, hogy az ültetvényesek állandóan az északi bankok kölcsöneire voltak utalva. Mivel saját tőkéjüket földbe és rabszolgákba fektették, a veteshez és az aratáshoz szükséges forgótőkét kölesönök útján kellett megszerezniük. Szükségképpen következő termésüket) elzálogosították és így az az aratás után a hitelező tulajdonává vált. Az északi bank tehát anélkül, hogy bármiiyen kockázatot vállalt volna, szabadon rendelkezett az áruval és természetesen levonta a szállítási, a biztosítási és a raktározási díjakat.4 4 Az eladósodás okai tehát a következőkben keresendők : 1. Az északi bankoktól felvett kölcsönök, 2. az északi kereskedőknek járó jutalék, 3. az északi hajótulajdonosoknak fizetett szállítási díjak, 4. az északi ipart védő vámok miatt a külföldi iparcikkeknél jelenukező magas árak. Nem csoda, hogy a déli ültetvényesek eladósodása északkal szemben 1860-ra mintegy 200 millió dollárt tett ki.45 A déliek természetesen látták a fenyegető veszélyt, amely a banktőke hiányában és az iparosítás fejletlenségében mutatkozott meg. 1820-tól kezdve több déli vezető személyiség erélyes agitációba kezdett, hogy a déli államoknak iparilag önállóvá kell válniok. Az a terv is felmerült, hogy a gyapotkirályoknak az északi közvetítő kereskedelem kizárásával direkt úton kellene Angliával kereskedniök, elsősorban pedig az, hogy sürgős szükség van az iparosításra. A politikai gyűlések hangzatos szónoklatai és számtalan újságcikk ellenére azonban ezen a téren igen kevés történt. Igaz, hogy Richmondban vasöntödéket alapítottak,4 6 Georgiában és a két Karolinában pedig némi textilipar alakult ki. A déli iparfejlesztés legtüzesebb apostola, William Gregg 1845-ben Graniteville-ban fehér bérmunkások alkalmazásával gyapotruha-gyárat alapított. A dél-karolinai Columbia városában néhány rabszolgamunkával működő textilgyár kezdte meg a termelést, mindezek ellenére 1860-ig az amerikai ipari termelésből csak 10%-ig vették ki részüket a déliek.47 A déliek politikai okokból is húzódoztak az iparosítástól. Megfigyelték, hogy a városokba kerülő néger rabszolgák könnyen kisiparossá válnak és sok esetben kivívják felszabadításukat, ugyanakkor pedig rettegtek egy abolicionista érzelmű ipari proletariátustól, minthogy az északi városok fehér munkásai az 50-es évekre a rabszolgatartás legerősebb ellenzői közé számítottak.4 8 A déli fejlődést az is hátráltatta, hogy a rabszolgatartó rendszer elbátortalanította a bevándorlókat, akik szívesebben választották az északi vagy nyugati államokat, ahol nem állt fenn a mindennél olcsóbb rabszolgamunka által teremtett konkurrencia. 1860-ban így a külföldön születetteknek csak 13,4%-a lakik délen és ezek is inkább New Orleans városában telepednek le vagy olyan határállamokban, mint Missouri és Maryland.49 4a A történész is haszonnal forgathatja a nagy amerikai szatirikus író, Mark Twain (eredeti nevén S. L. Clemens) Life on the Mississippi című könyvét, amely a 10-es években magyar nyelven is megjelent ..Hajósélet a Mississippin" címen. A könyv a szerző közvetlen tapasztalatai alapján írja le a gyapot folyami szállítását, a nagy gyapotkonjunktúrát, áltaiában a déli életet. 43 F. W. Taussig: The tariff history of the United States. 5. kiad. New York. 1900 és Smith, i. m. 239. I. — Az abolícionisták gyakran panaszkodnak az északi közömbösségre. Az amerikai történeti müvek mindenütt elfeledkeznek arról, hogy ez a közömbösség konkrét gazdasági, üzleti érdekeltségből táplálkozott. "Smith: i. m. 172. 1. "Parkes, i. m. 211. 1. 48 Ezek a vasöntödék később, a polgárháború alatt, megfizethetetlen szolgálatot tettek a rabszolgatartó délieknek, a richmondi vasöntödék gyártották a konfederált hadak munícióját. "Parkes, i. m. 211. 1. '•Smith, i. m. 238. 1. "Parkes, i. m. 211. 1. 9*
