Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Közlemények - Szuhay-Havas Ervin: Adalékok az USA rabszolgatartó államainak gazdaság- és társadalomtörténetéhez. 1791–1861 893
KÖZLEMÉNYEK ADALÉKOK AZ USA RABSZOLGATARTÓ ÁLLAMAINAK GAZDASÁGÉS TÁRSADALOMTÖRTÉNETÉHEZ, 1790-1861 (Néhány újabb amerikai standard munka bírálatával) Az USA déli államainak története sok szempontból figyelemreméltó. Kevés példát mutat a történelem, ahol a gazdasági fejlődés olyan nyilvánvaló politikai és ideológiai következményekkel járt együtt, mint a ΧΓΧ. századi Amerikában. Az is ritkán fordul elő az újkori történelemben, hogy egy csekély számú uralkodó osztály ilyen anakronisztikus és ugyanakkor ilyen kegyetlen eszközökkel tartotta volna alávetettségben a kizsákmányolt tömegeket egy magát demokratikusnak nevező államszövetségben. Alig találunk példát arra, hogy a sürgető gazdasági és politikai feladatok ilyen gyorsan vonták volna maguk után az ideológia kiépülését, egy olyan ideológiáét, amely a németalföldi, az angol és a francia polgári forradalmak, valamint a forradalmi jellegű amerikai függetlenségi harc után az ókorra akarta volna visszaigazítani a történelem mutatóját. Áz is sajátos jelenség, hogy egy országon belül két nyilvánvalóan ellentétes irányú gazdasági-társadalmi fejlődés — illetve visszafejlődés — gördült volna a maga útján, az az ideológiai vita pedig, amelyet két uralkodó osztály vívott meg egy országon belül, olyan éles fényt vet az alap és a felépítmény kapcsolatára, hogy joggal elvárhatnánk bátor és mélyreható elemzését az amerikai történetírók tollából. Az Egyesült Államok gazdag ország, tudományos élete élénk. Tehetséges történetíróit erősen foglalkoztatják a gazdaság- és társadalomtörténeti kérdések és függetlenül attól, milyen úton akarják azokat megoldani, elemzésük a burzsoá objektivitás szempontjából sokszor kielégítőnek mondható. Mihelyt azonban a déli államok társadalmipolitikai életére kerül a sor, a legjobbak is tétovázni kezdenek és az objektivitás ködfelhőjébe burkolózva kerülik ki a problémát. Szinte valamennyien úgy tekintik a kérdést, mint az Unió megőrzésének problémáját, ós ha szembeállítanák is Észak és Dél gazdaságitársadalmi struktúráját és az abból követ kező eszmei párbajt, megállapításaik során a ténykérdések halmazaiból nem vonják le a megfelelő következtetéseket. Rövid és jellegénél fogva hézagos tanulmányomban többhelyütt kitérek a legújabb amerikai történetírás bírálatára. Különösen a déli társadalom szerkezeténél teszem ezt. Röviden vázolom a rabszolgatartó ültetvénycsek eszmevilágát és néhány vonással igyekszem megrajzolni a déli uralkodó osztály tudománytalan, fajelméleti alapon álló eszmekörét, amely XIX. századi mércével mérve is retrográdnak, ellentmondásosnak tűnik. Tanulmányomban azonban elkerültem az egyoldalú beálíitást és megpróbáltam, hogy azoknak a haladó szellemű embereknek a gondolkodását is i llusztráljam, akik a maguk korában rendelkezésükre álló szellemi fegyverekkel vetették magukat az ideológiai küzdelembe és magasra tartották az amerikai demokrácia lobogóját, amelyre a déli uralkodó osztály hamis filozófusai akkor is, ma is sarat hajigáltak. Az Egyesült Államok 1790 körülj A győztes függetlenségi harc után a fiatal amerikai köztársaság névleg az óceán partjától a hatalmas Mississippi folyamig, észak-déli irányban pedig Floridától a kanadai határig terjedt. Ennek a 800 ezer négyzetmér földes (kb. 2 millió km2 ) területnek felén helyezkedett el a 13 állam. Az első népszámlálás (17E0) szerint a lakosság száma nem érte el a négy milliót, ezen belül a néger rabszolgáké közel 800 ezer lehetett.1 A lakosság 98%-a a tenger és az Appalach-hegység között élt ; a népesség számát tekintve az északi és a déli államok között nem volt jelentős különbség. New Englandten és az A kongresszus első becsléseit egy korabeli francia munka (Guillavme-Tticwas Haynal: Histoire philosophique et politique des établissements et du commerce des Européens dans les Deux Indes, Geni ve. 1780) még szerényebben közli : „l'Amérique septentrionale compte environ quatre ccnt mille noirs. Le nombre des blancs n'y élève à deux millions rinq ou six cent mille, si les calculs du congrus ne sont pas exagérés. /. m. IX. 193". 1.
