Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Zsigmond László: Az Osztrák-Magyar Monarchia széttörése és a nemzetközi erőviszonyok 70
AZ OSZT R Α Κ—MAGYAR MONARCHIA SZÉTTÖRÉSE 85 ország és az Osztrák-Magyar Monarchia vereségében rendkívüli szerepe volt az oroszországi forradalmaknak, Szovjetoroszország létrejöttének és fennmaradásának, valamint a nemzeti-függetlenségi mozgalmaknak. Keletnek megvolt a szerepe a német és az osztrák-magyar imperializmus letörésében, s ha angol, francia és amerikai részről tartózkodtak is igénybevételétől, úgy ez egyrészt a hatalmon levő politikai erők osztályérdekeire, másrészt a forradalmi mozgalmak és Szovjetoroszország elleni gyűlöletére vezethető vissza. Ha időszakonként valami érdeklődést tanúsítottak Kelet- és Délkelet-Európa népeinek nemzeti aspirációi iránt, úgy ezt csak abban az értelemben és reményben tették, hogy azokat eszközül használhatják fel saját nagyhatalmi háborús céljaik érdekében. Le akarták nyesni belőlük mindazt, ami haladó, demokratikus vagy szocialista jellegű, kordába akarták szorítani az elemi erővel feltörő forradalmi erőket. Ezúttal szerették volna elkerülni, hogy olyan helyzet álljon elő, mint 1917 márciusában Oroszországban,110 amikor is teljesen különböző áramlatok, teljesen különböző fajtájú osztályérdekek, teljesen ellentétes politikai és társadalmi törekvések egyesültek — más végcél érdekében ugyan — a cárizmus megdöntésére. Hasonló, bár tartalmában és menetében nem azonos folyamatról volt szó a Habsburg-birodalom ellen folyó külső és belső küzdelem esetében is. Ezúttal is fennállott annak lehetősége és veszélye, hogy az események megtréfálják az angol, francia és amerikai imperialistákat. 1918 tavaszán és nyarán a nemzeti-függetlenségi mozgalmak az általános forradalmi fellendülés következtében, melynek főereje a munkásosztály volt, mind erőteljesebben feszítették azokat a szűk korlátokat, melyeket az antant nagyhatalmak számukra megszabtak.11 1 Hogy lépést tudjanak tartani a fejleményekkel, Clémenceau, Lloyd George és Wilson arra kényszerültek, hogy sutba dobják korábbi koncepcióikat annak érdekében, hogy továbbra is befolyásuk alatt tartsák a Monarchiát belülről feszítő és széttöréssel fenyegető mozgalmakat.112 Figyelmeztetésül kellett hogy szolgáljon számukra az a konferencia, amely hivatalos olasz körök támogatásával 1918 áprilisában ült össze Rómában.11 3 A találkozás, amelyen lengyel, cseh, szlovák, román, délszláv vezető személyiségek vettek részt, olyan határozatot fogadott el, amely sürgeti a szövetséges és társult nagyhatalmakat a Monarchia széttörésének a kimondására és a nemzeti államok létrejöttének az elismerésére.11 4 Λ római értekezlet éreztette hatását a nagyhatalmak további állásfoglalásaiban, amint erre Lansingnek május 10-én Wilsonhoz intézett levele is utal.115 110 V. I. Lenin művei. 23. k. 328 — 329. 1. 111 Robert Lansing: War memoirs. 269. 1. na OKTHöpbGKBH peBOJiroiiiia π 3apy6e>KHbie CJiaBjmcKHe Hapoabi. CSopHHK cTaTeft ΠΟΛ ρε«. A. 5\. MaHyceBHna. MocKBa 1957. — Β. Μ. Τγροκ: Kpn3nc peaKmiOHHoro pe-WHMa raocGypiOH (flHBapb-.wapT 1918 r.) AKaae.MHH Hayn CCCP. Vqenwe 3anucKH MHCTHTVTa cjianjiHoeeaeHiifl. MocKBa 1953. — J. H. Hájek: Wilsonowska legenda ν dëjinach Ceskoslovenské Republiky (Praha, 1953). A tanulmány kereteit meghaladja az egyes nemzeti-függetlenségi mozgalmak belső fejlődésének tárgyalása. A kérdéssel kapcsolatban részletes áttekintést adnak a felsorolt művek. Benes: i.m: II. k. 175—184,, 238—247. 1. — F. R. 1918. Suppl. 1. I. k. 795— 796. 1. — Page Lansinghez 1918. ápr. 9. Φ 114 Uo. 796 — 797. 1. Page Lansinghez 1918. ápr. 12. 115 Lansing papers. II. k. 126—128. 1.
