Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Zsigmond László: Az Osztrák-Magyar Monarchia széttörése és a nemzetközi erőviszonyok 70
86 ZSIGMOND L-ÍSZLÓ Nem lehetett tovább halogató és kétértelmű magatartást tanúsítani ós dönteni kellett : eleget tudnak vagy akarnak-e ton il ι Anglia, Franciaország és az Egyesült Államok annak a mindinkább térthódító követelésnek, amely a Habsburg-birodalom felszámolását követelte. Ha 1918. május 29-én az amerikai külügyminisztérium oly értelemben nyilatkozott, miszerint nagy érdeklődéssel kísérte a római konferencia tárgyalásait ós rokonszenvvel viseltetik a csehszlovákok és jugoszlávok nemzeti törekvései iránt,116 úgy ez, bár nem maradéktalan, fenntartás és hátsó gondolat nélküli elismerése, de mégis beismerése volt annak, hogy a Monarchia fenntartása lehetetlen és célszerűbb, lia az Egyesült Államok, Anglia ós Franciaország — ha botcsinálta módon is — de lépést tartanak a fejleményekkel,117 ha a kis népek függetlenségének és szabadságának a védnökeiként igyekeznek feltűnni. Itt a magyarázata annak a fordulatnak, amely a világháború negyedik esztendejében ós utolsóelőtti szakaszában következett be, még mindig felemásan és kényszeredetten. Jellemző volt ebből a szempontból az a nyilatkozat, amelyben Clémenceau, Lloyd George és Orlando kormányaik nevében csatlakoztak az amerikai állásfoglaláshoz.118 A lengyel államiságra való utalás mellett nem történt említés hasonló értelemben a csehszlovákok és délszlávok önállóságáról, a nyilatkozat csupán együttérzését fejezte ki nemzeti törekvéseik irányában. Nem véletlen, hogy közzététele az érdekelt körökben csalódást és aggodalmat, Bécsben viszont új reményeket keltett.11 9 Ami az utóbbiakat illeti, azok nem is voltak teljesen alaptalanok. A nyílt és határozott színvallás a Monarchia jövőjét illetőleg még1 mindig váratott magára. A nemzeti-függetlenségi mozgalmak élére került polgári és kispolgári nacionalista csoportoknak előbb be kellett bizonyítaniok, hogy legalább oly megbízható és erős gátat jelentenek a forradalmi mozgalmakkal szemben és készséges szövetségest Szovjetoroszország ellen, amint ez a Monarchia részéről — átmentése esetére — elvárható lett volna. Emlékirataiban Benes cáfolni igyekszik azt a nézetet, miszerint a Csehszlovák Nemzeti Tanács elismerése elsősorban a csehszlovák légió szovjetellenes beavatkozásának lett volna köszönhető.12 0 Kétségtelen, hogy a csehszlovák nemzeti törekvések elismerése — általában — nem elsősorban és kizárólag ennek volt köszönhető, hanem oly tényezőknek, amelyekről Benes és a polgári történetírás szeret megfeledkezni. A Monarchia romjain létrejött nemzeti államok létüket alapvetően a forradalmi és nemzeti-függetlenségi mozgalmak erejének köszönhették, melyeknek éltető forrása : 1917 Októbere volt. Az összefüggés elmosása, sőt a nemzeti-függetlenségi mozgalmaknak a győzelmes szocialista forradalommal való szembeállítása érdekében állott az imperialista nagyhatalmaknak, és ennek érdekében minden alkalmat kihasználtak. Bizonyos, hogy a Csehszlovák Nemzeti Tanács francia elismerése június végén,12 1 melyet augusztus 14-én az angol,12 2 majd — elég nagy késedelemmel — szeptember 116 F. R. 1918. Suppl. 1. I. k. 808 — 809. 1. — Robert Lansing: War memoirs. 267—268. 1. — D. H. Miller: i. m. II. k. 67. 1. i" Benes: i. m. II. k. 283 — 284. 1. 118 F. R. 1918. Suppl. 1. I. k. 809—810. 1. 119 Uo. 812 — 813. 1. 120 Eduard Benes: Souvenirs de guerre et revolution 1914—1918. La lutte pour l'indépendance des peuples. (Paris, 1928). II. k. 204. 1. 121 F. R. 1918. Suppl. 1. I. k. 816-818. 1. 122 Uo. 824. 1.
