Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Nemes Dezső: A Bethlen-kormány külpolitikája (1924–1926) 844
A BETHLEN-KORMÁNY KÜLPOLITIKÁJA (1924—1920) 867 egyezményeit". Walkó megemlíti a iiiggő kérdések rendezését, így a vasúti összeköttetés még rendezetlen kérdéseit, a „tengerhez vezető utat", nyugdíj és más ügyeket. Walkó ielajánlotta, hogy elkészíttet egy egyezmény-tervezetet Budapesten. Megegyeztek abban, hogy a tervezet október elejéig elkészül.41 Tanácskozásuk még mindig előzetes tapogatózás jellegű volt, de már hivatalos megbeszélés tormájában. Walkó szeptember 13-án találkozott Grandival is, aki szintén Genlben időzött, Közölte vele, hogy Nincsiccsel találkozik. Grandi kijelentette, hogy ők „ma épp oly szívesen látnának egy magyar—jugoszláv közeledést, mint egy léi évvel ezelőtt" és felajánlotta a közreműködését. Grandi tehát ezt kívánta; tárgyaljatok, de ne nélkülünk. Személyes véleményként felvetette egy magyarolasz döntőbírósági egyezmény megkötését.4 2 Október 13-án Durini gról olasz követ felkereste Bethlent és sérelmezte, hogy „a készülő magyar-jugoszláv döntőbírósági szerződésről" az olasz kormány nem kapott „már előzetesen" kimerítőbb információt. Az olaszok nyugtalankodtak. Felajánlott közvetítésükre mindeddig nem került sor és nem vettek részt a tárgyalásokban. Ε közvetítés elfogadása nyilván nem csak a Bethlen-kormányon múlt, hanem a jugoszláv kormányon is, viszont bizonyos, hogy Nincsicsék ezt nem óhajtották. Bethlen igyekezett Durinit megnyugtatni, mondván, hogy Walkó a tárgyalásokról Genlben tájékoztatta Grandit. Durini közölte, hogy Mussolini már maga „kézbe akarta venni ezt a dolgot" és találkozni akar Bethlennel, hogy „ezen egyezmény létrehozatalában közreműködjön". Bethlen válasza: „Örömmel állok Mussolini úr rendelkezésére." Durini erre Mussolininek azt az elgondolását is közölte Bethlennel, hogy „á trois is lehetne valamely megállapodást létrehozni", mégpedig messzebbmenőt, mint a szóbanforgó magyar—jugoszláv szerződés. Mussolininak a hármas szerződést illető elgondolása egy olasz—jugoszláv— magyar blokk létesítésének a tervét tükrözte. Ez Jugoszlávia elszakítását jelentette volna Franciaországtól és a kisantanttól, ami az adott helyzetben hasonlóképpen irreális, mint amilyen a Bethlen-léle terv Jugoszláviának a kisantanttól való azonnali elszakítására. Mussolini október 23-án fogadja Nemes grófot, a római magyar követet. Közli vele, hogy a magyar-jugoszláv szerződést „nem ellenzi", viszont a jugoszlávok által felajánlott Spalato kikötővel szemben Fiumét javasolja, ahol „Olaszország hajlandó Magyarországnak minden előnyt biztosítani". Viszont, ha a magyar kormány Spalatót választaná, „eljátszaná Olaszország eddigi barátságát". A hármas szerződés gondolatát Mussolini ekkor már — mint nyilvánvalóan irreálist, az olasz kormány erejét és befolyását felülmúlót — elejti. Közli, hogy „messzemenő politikai szerződést" akar kötni Magyarországgal, mégpedig barátsági, együttműködési és döntőbírósági szerződést, amely „Magyarországnak nagyobb előnyt biztosítana, mint egy Jugoszláviával kötendő szerződés".4 3 íme így nézett ki a jugoszláv—magyar szerződés ügye, miután ezt Mussolini „kezébe vette", azt „nem ellenezte", s kijelentette még, hogy „ezen tekintetben nem fog Magyarország lábai közé koloncot dobni".44 A lényeg 41 O. L. Kiim. res. pol. 1926—16—427. 42 Kiim. kabinet 1926. 5. csomó. Napi jelentések. 43 O. L, Ktim. res. pol. 1926—23—518 (515). 44 Uo. 7 Századok
