Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Nemes Dezső: A Bethlen-kormány külpolitikája (1924–1926) 844
866 nemes dezsfi Szeptember 7-én Khuen-Héderváryt az angol ügyvivő kereste íel Horthy mohácsi beszéde miatt. Közölte az ügyvivővel, hogy „Nincsics kezdeményezésére tényleg folyt eszmecsere a két kormány között egy döntőbírósági egyezmény létesítéséről", de a konkrét tárgyalásokra Walkó és Nincsics küszöbön álló genli találkozása alkalmával log sor kerülni. Az angol kormány informálását Walkó „magának tartja lenn" és a szükséges dolgokat „Genfben fogja az angol és olasz kormányokkal népszövetségi delegációk közvetítésével közölni". Ezt annál is inkább megteszi, mert az angol és olasz kormány volt az, amely „nekünk a Jugoszláviához való viszonyunk barátságosabb alapokra fektetését tanácsolta".39 Vagy Horthy hirtelenkedte el a dolgot, vagy a Külügyminisztérium mulasztotta el, hogy Horthynak a magyar jugoszláv vonatkozású mohácsi kijelentéseiről előzetesen tájékoztassa legalább azokat a kormányokat, amelyektől barátságot és támogatást kért. Utólagosan magyarázkodtak és mosakodtak miatta, Walkó távirataiból — amelyeket szeptember 8 -9-én Khuen-Hédervárynak küldött — kitűnik, hogy Bethlen olyan magyar—jugoszláv szerződést kíván elérni, amely egyértelmű a kisantant azonnali szakításával. Bethlen tervezete semlegességi kötelezettséget és meg nem támadási kötelezettséget ír elő harmadik állammal való konfliktus esetén. így Jugoszláviának lel keltene adnia a kisantant katonai szövetségi szerződését. Ugyanakkor Bethlen nem veszi íel tervezetében a magyar-jugoszláv határok épségének kölcsönös garanciáját. Khuen-Héderváry szeptember 9-én Walkóhoz küldött levelében véleményezte a részére megküldött Bethlen-iéle tervezetet és rávilágított annak irreális voltára. Irreálisnak tartja azt a feltevést, hogy a jugoszláv kormány Magyarországgal való viszonya érdekében jelenleg „egy ily döntő lépésre határozta volna el magát". Szerinte a kisantant szerződéseket hatálytalanító „vagy legalábbis erősen lazító" megállapodásokat kötni nyílt szerződésben nem lehet, hanem csak „titkos megállapodásokban történhetnék". Most azonban nyílt szerződés kötéséről, annak lehetőségéről és hatásáról van szó. Ε mel lett a Bethlen által javasolt, túlságosan messzemenő magyar—jugoszláv szerződést annak irreális volta mellett kétségesnek tartja azért is, mert mit szólna ehhez az olasz kormány, főleg, ha a megállapodás „nem az ő közvetítésével" jön létre. Khuen-Héderváry megmarad egy jugoszláv—magyar döntőbírósági „és esetleges barátsági szerződés" mellett, amellyel azt lehet elérni, hogy „kifelé Magyarország izoláltságának impresszióját enyhítjük" és ami később „a kisantant tényleges lazulásához is vezethet". Ennek bekövetkezte után látja ő megvalósíthatónak a kisantantot szakító „ideát, ha más alakban is".40 Véleménye kétségtelenül reálisabb volt, s inkább számolt azzal, hogy a Bethlen-kormány kezdődő „aktív külpolitikája" sem biztosít gyors sikert egyik kisantant állammal szemben sem. A Bethlen-féle irreális tervezet egyértelmű volt a kisantant fokozatos fellazítására irányuló külpolitika feladásával, még mielőtt az tulajdonképpen komolyan elkezdődött volna, Szeptember 13-án Genfben Walkó és Nincsics megkezdik tárgyalásaikat, Walkó felveti, hogy a döntőbírósági egyezmény egybekapcsolható lenne egy meg nem támadási és semlegességi egyezménnyel. Nincsics ezt annyiban találja elfogadhatónak, ha úgy oldanák meg, hogy „ne sértse Jugoszlávia fennálló 39 Uo. 40 O. L. Küm. res. pol. 1926—16—429.
