Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Nemes Dezső: A Bethlen-kormány külpolitikája (1924–1926) 844
Λ BETHLEN-KORMÁNY KÜLPOLITIKÁJA (1924—1926) 863 Nincsics jugoszláv külügyminiszter 10 nappal ennek publikálása előtt, január 13-án magához hívatta Hóry magyar követet és általa értesítést küldött a magyar kormánynak is. A publikálást követő napon Nincsics egy másik okmánynak Magyarországra vonatkozó részét küldte el Hórynak, „baráti gesztusként". A Horvát Parasztpártnak a Moszkvában székelő Parasztinternacionáléhoz küldött valamilyen jelentéseinek a részleteiről van itt szó.3 3 Miután a Horvát Parasztpárt vezérkara a munkásosztállyal szövetkező paraszti demokratizmus útja helyett a burzsoá nacionalizmus útját követte, eljutott a Bethlen-kormánnyal való titkos szövetségig. Ám az a tény, hogy Radie korábban kapcsolatba lépett „Moszkvával" és a Bethlen-kormány tárgyalásokat folytatott egy ilyen politikussal, sőt vele titkos szerződést kötött, — új politikai fegyver volt a jugoszláv kormány kezében a Bethlenkormány ellen. Radicnak a Parasztinternacionáléhoz küldött jelentésíéléjét a sajtóban nein publikálták. A magyar kormánnyal való kapcsolatról szóló részét Bcthlenékhez eljuttatták, jelezve, hogy íme — ez is a kezünkben van. De jóindulatuk jeléül sem a horvát—magyar titkos szerződést, sem a Radicsjelentést nem használják fel ellene. A magyar kormány persze cáfolta a titkos horvát—magyar szerződés megkötését és a Radic-jelentés magyar vonatkozású részét is. A külügyminisztérium január 28-án utasította Hóry belgrádi követet, keresse lel Nincsicset és tolmácsoljon „hálás köszönetet" az „állítólagos szerződés" ügyében tanúsított „barátságos magatartásáért" és a Parasztinternacionáléhoz küldött Radié jelentés magyar vonatkozású részeiről küldött tájékoztatásáért. Az utasítás nem tagadja, hogy Szapáry londoni magyar követ találkozott Radiccsal „egy angol úriember házában". Azt nem meri kijelenteni, hogy Szapáry és Radie között nem voltak politikai tárgyalások, csak arról beszél, hogy ezekről Szapáry „sohasem tett jelentést", neki ilyen tárgyalások folytatására „sem joga, sem felhatalmazása nem volt". Nem vonja kétségbe, hogy a szerződést valóban Radié iratai között találták, csak éppen „teljesen érthetetlen"-nek nyilvánítja Radié ezzel kapcsolatos „koholmányát" és azt, ki volt a Radiccsal tárgyaló „rejtélyes személy".34 Ha azonban a jugoszláv kormány nem élezni akarta viszonyát a magyar kormánnyal, hanem éppen javítani, akkor tartózkodnia kellett az olyan hivatalos jellegű fellépéstől, amely csak a viszony tovább élezését eredményezhette. A kompromittáló okmányok részleges szellőztetését azért ilyen loyálisnak mutatkozó tartózkodó magatartással kombinálták. Ezt a magyar kormány azonnal nyugtázta is. A Külügyminisztérium január 31-én tájékoztatta az ügyről Nemes grófot, a római magyar követet és közli vele, hogy a szerződés-incidens „végleg elintézettnek tekinthető". Megemlíti, hogy ez ügyben Nincsics „őszinte jóindulatot és nagy előzékenységet" tanúsított, ami annak a jele, hogy „a belgrádi kabinet, legalábbis ezidő szerint, a magyar— jugoszláv viszonvnak tűrhetőbbé tételét tényleg óhajtja".3 "' 33 A Parasztinternacionálé különböző országok radikális parasztpárt jainak közös centruma volt, amellyel a Horvát Parasztpárt is egyidőben kapcsolatba lépett . Miután a Horvát Parasztpárt a burzsoá nacionalizmus útjára tért, a Parasztinternacionáléval kapcsolata megszakadt. Maga a Parasztinternaeionálé sem állt fenn sokáig. Az egyes országok parasztpártjaival való kapcsolat az illető ország kommunista pártjainak feladata, maradt. 34 O. L. Küm. res. pol. 1925—16—40 (27). 35 Ο. L. Küm. res. pol. 1925—16—42.
