Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Nemes Dezső: A Bethlen-kormány külpolitikája (1924–1926) 844
864 nemes dezsfi A jugoszláv lépések előzetes talaj előkészítő jellegűek voltak. A szerződés-incidenst követően csak tapogatózó jeleggel tárgyalások folytak, megszakításokkal. Hóry 1925. november 26-i levelében, melyet a Külügyminisztériumba Khuen-Hédervárynak írt, utal a közeledést célzó eddigi nem-hivatalos jellegű tárgyalásokra. Közli, hogy ő ugyan a közeledés esetén nem vár „olyan értékű koncessziókat, amelyek kompenzálnák" a lekötöttségek vállalását, de ennek dacára a tárgyalások szerinte „bizonyos mértékben hasznosak lehetnek . . . azt a benyomást kelthetik, hogy az a nyugodtabb, békülékenyebb tónus, amely hivatalos külpolitikánkat a szerb viszonylatban újabban jellemzi, nemcsak színleges, nemcsak porhintés, de a magyar közhangulatból is fakad". Ez esetben a jugoszláv tényezők másképp tekintenek majd a magyar hivatalos személyek kijelentéseire, amiket ma „inkább csak diplomáciai frázisoknak, a revans előkészítését fedező manővernek tartanak". Hóry utalt a „jugoszláv—olasz viszonyban minduntalan mutatkozó súrlódásokra" is. Erre való tekintettel szerinte a belgrádiak „talán fogékonyabbak lehetnek a Magyarországgal való kacérkodásra".3 6 Az olasz—jugoszláv súrlódások azonban a magyar kormánynak inkább gondot okoztak, mint örömet. Ugyanis sokkal nagyobb súlyt helyezett a fasiszta Olaszországgal való jó kapcsolatokra és hatékony olasz támogatásnak szinte bármilyen úton-módon való megszerzésére, mint arra, hogy a jugoszláv—magyar viszony javításával lazítsa a kisantant gyűrűjét. A frankhamisítási botrány kirobbanása egy időre levette a napirendről a magyar-jugoszláv tárgyalások kérdését is. Viszont azután, hogy a világbotrányt a nyugati hatalmak segítségével külpolitikailag elsimították és a Bethlen-kormány az országon belül „hazaf ias" manőverré változtatta —, a horthysta uralkodó körök külpolitikai reputációja megjavult. Bethlen 1926 márciusában tárgyalásokat folytatott Grandi olasz helyettes államtitkánál. Erről maga Bethlen március 11-i keltezéssel feljegyzést készített. Közli, hogy megköszönte Grandinak a támogatást, „amelyet Mussolini a franküggyel kapcsolatban nyújtott". Majd tudatta, hogy a „pénzügyi kontroll valamint a katonai kontroll megszüntetésével, ami előreláthatólag még a nyár folyamán fog bekövetkezni", lehetővé válik, hogy a magyar kormány „aktívabb külpolitikát" folytasson. Nem a kontroll megszűnéséről van szó, hanem csupán az enyhítéséről, mind pénzügyi, mind katonai vonatkozásban. Az enyhítés azonban elég lényeges ahhoz, hogy a Bethlen-kormány külpolitikai tekintélye valamelyest emelkedjék és külpolitikai aktivitását fokozza. Ebbe beletartozik a szomszéd országokkal való további viszony kérdése is . . . Bethlen gróf a gőgös magyar úrnak nagyhatalmak előtti alázatosságával kérdezte meg Granditól: „az olasz kormány felfogása szerint melyik szomszédunk volna az, akivel, ha egy barátságosabb viszonyt óhajtanánk teremteni, az az olasz kormány szimpátiájával is találkozna". Grandi méltányolta a kérdést, de nem adott rögtön választ. Bethlen érdeklődött a jugoszlávokkal való megbeszélések és a balkáni paktumról folyó tárgyalások iránt, de az eszmecserék tényének megerősítésén kívül az „olasz barát" semmiféle konkrétumot Bethlennel nem közölt. Csak arra utalt, hogy Németország küszöbön álló belépése a Népszövetségbe és részére állandó tanácstagi hely biztosítása a locarnói paktumot esetleg felboríthatja, s „ma még nem lehet tudni, mi fog történ-36 O. L. Küm. res. pol. 1925—16—494.