Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Zsigmond László: Az Osztrák-Magyar Monarchia széttörése és a nemzetközi erőviszonyok 70
AZ OSZTRÁK—MAGYAR MONARCHIA SZÉTTÖRÉSE 83 az angol külügyminisztérium számára, Ausztria-Magyarország felszámolását jelölte meg a járható útnak.9 2 A memorandumot szeptemberben — nyomtatott formában — a kabinet tagjaival is ismertették, de minthogy sem a kormány, sem bármilyen bizottság nem foglalkozott vele érdemben, hivatalos részről egyelőre a süllyesztőbe került. Alapgondolatát viszont egy kislétszámú, de nagy súllyal rendelkező politikai csoport napirenden tartotta. 1916. október 19-én jelent meg a „The New Europe" című külpolitikai folyóirat Londonban,93 amelynek munkatársai közé tartoztak R. M. Burrows, Émile Cammaerts, André Chéradame, Arthur Evans, H. M. Hyndman, Take Jonescu, T. G. Masaryk, Ramsay Muir, Alison Phillips, Paul Sabatier, R. W. 1 Seton-YVatson, Wickham Steed, André Tardieu, P. Vinogradov, A. F. Why te, H. Sp. Wilkinson, C. H. Wright és Fr. Younghusband. Hozzájuk társult a nagyhatalmú sajtókirály lord Northcliffe is,94 aki 1918 elején a kormány megbízásából az ellenséges országokban folyó propagandát irányító osztálynak a vezetője lett.95 Northcliffe felkérésére készítette el Steed azt az emlékiratot, melyet 1918. február 24-én terjesztettek Balfour elé. A memorandum leszögezi, hogy miután a Monarchiának Németországtól való elválasztása szépszerével nem sikerült és minden eddigi diplomáciai kísérlet, hogy a Habsburg-uralkodót józanságra bírják, eredménytelen maradt, nincs más lehetőség, mint a német- -illetve Monarchia-ellenes erők támogatása.96 Válaszában (február 26.) Balfour még igen tartózkodó volt, abban bizakodott, hogy Ausztria-Magyarország elhatárolja magát a németek újabb nagy katonai akciójától. Kitartott amellett, hogy folytatni kell a tárgyalásokat a Monarchiával a területi intregitás alapján.97 Balfoür reményei nem teljesültek, a kezdeti német sikerek 1918 márciusában — éppen ellenkezőleg — felvillanyozták a Monarchia politikai és katonai vezetését és — egyelőre — mind kilátástalanabbá tették a megegyezés lehetőségót. Bonyolította a helyzetet, hogy válaszul Czernin külügyminiszternek 1918. április 2-án tartott beszédére, amelyben célzott a Franciaországgal folytatott bizalmas megbeszélésekre,9 8 és a felelősséget a francia kormányra hárította, megtorlásul Clémenceauék a nyilvánosság elé tárták a bécsi udvar különbékekísérletét. A közzététel nagy zavart okozott a Monarchia diplomáciája számára és április derekán Czernin külügyminiszter bukásához vezetett.9 9 Utóda, a németbarát gróf Burián, tehetségtelen és szűklátókörű bürokrata,10 0 a németbarát politika szolgálatkész híve lett. 92 David. Lloyd George: The truth about the peace treaties. I. k. 31 — 50. 1. — The history of The Times. The 150th anniversary and beyond. 1912—1948. Part I. Chapters I—XII. 1919—1920. IV. k. 1. rész. (London, 1952). 319 — 320., 327—330. 1. 93 The history of The Times. The 150th anniversary and beyond 1912—1948. Part Π. Chapters XIII—XXIV. 1921-1948. (London, 1952). 1090—1091. 1. 94 David Lloyd George: The truth about the peace treaties. I. k. 265 — 270. 1. — The history of The Times. I. rész. 350. 1. 95 Vö.: Northcliffe: Die Geschichte des englischen Propagandafeldzuges. (Berlin, 1921). 96 Mamatey: i. m. 243. 1. — H. W. Steed: Through thirty years, 1892—1922. (New York, 1924). II. k. 187. 1. 97 Uo. Π. k. 189. 1. 98 F. R. 1918. Suppl. 1.1, k. 190—191.1. Garret Lansinghez 1918. ápr. 3. 99 C'ramon: i. m. 151 — 158. 1. 100 Memoirs of Michael Károlyi. 82. I. 6*
