Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Nemes Dezső: A Bethlen-kormány külpolitikája (1924–1926) 844
856 NEMES DEZSfi Az antant hatalmak a kezükbe jutott bizonyítékok nélkül is jól tudták, hogy a magyar kormányt nem a korlátozó rendelkezések pontos betartásának az óhaja hatja át. Jól tudták, hogy az állami szuverenitást valóban sérlö ellenőrzést a Bethlen-kormány nem hazafiúi önérzetből kifogásolja, hanem azért, mert nehezíti katonai terveinek végrehajtását. Tehát könnyítést kíván. A Népszövetség tanácsának arról kellett döntenie, megadja-e a volt központi hatalmak által kívánt könnyítést és milyen mértékben. Siegler a következő javaslatot teszi az elérendő célok megjelölésére: a) Az ellenőrzés „ne legyen permanens", hanem csak esetenkénti. Szorítkozzék csupán Európa békéjét „veszélyeztetni látszó" ügyek kivizsgálására, s ezt is csak abban az esetben, ha a Népszövetségi Tanács mondja ki a vizsgálat „elkerülhetetlen szükségességét". b) Vizsgálat alkalmával esetenként külön bizottság létesüljön; tehát ne legyen semmiféle állandó bizottság. A szomszéd országok képviselete az esetenként létesülő bizottságból is „feltétlenül ki legyen zárva". c) Helyszíni szemlék csak az ellenőrzött ország kormányának „engedélyével, kormánymegbízottak (összekötő tisztek) kíséretében és a helyi hatóságok közreműködésével eszközölhetők".2 1 Az ellenőrzés ilyen megkötöttsége és különösen a helyszíni szemlék ilyen alárendelése a tilalmi rendelkezést megsértő kormánynak és közegei felügyeletének — a helyszíni szemlék hatástalanításának bő lehetőségét biztosítja. Ez a követelés csaknem egyértelmű a tiltó rendelkezések akadálytalan be nem tartásának nyílt igényével. Ilyen követelés támasztása már önmagában is ellentmondott a Siegler által javasolt, lent említett taktikai lépések 1. pontjával. Kiabálva bizonyítja, hogy a magyar kormány a tiltó rendelkezéseket ki akarja játszani és ezért az esetenkénti ellenőrzést hatástalanná akarja tenni. A könnyen kijátszható ellenőrzés is kellemetlen és fenntartja az egyenlőtlen helyzetet: a győztesek ellenőrzési jogát a legyőzöttek felett. Am, ha nagyobb a lehetőség a tilalmi rendelkezések kijátszására — és ezt a győztes országok kormányai tudomásul is veszik —, akkor az ilyen esetenkénti vizsgálat az ellenőrzött ország számára összehasonlíthatatlanul elviselhetőbb, mint a mindenféle helyszíni vizsgálatra jogosult állandó katonai ellenőrző szervtevékenysége. Nézzük meg, milyen lépéseket tett a Külügyminisztérium a szóbanforgó kérdésben. Július 5-én Siegler jelentésének bő kivonatát a külügy sietve megküldi Emmich berlini magyar követnek. Utasítja őt, hogy a jelentésről tájékoztassa a német külügyminisztert és közölje vele: a magyar kormány a volt központi hatalmak kormányainak „egyöntetű előkészítő akció" indítását javasolja, ami által megrövidíthető lenne „a jelenlegi katonai kontroll élete". A közös akció célját a küldött utasítás a következőkben jelöli meg: A Tanács ülésén az ügy érdemi tárgyalásában vegyenek részt az ellenőrzésben „passzívan érdekelt államok", vagyis azok, akik felett az ellenőrzést gyakorolják. Ha a Népszövetségen akkor még kívül álló Németország képviselőinek meghívása nem volna elérhető, viszont Magyarország, Ausztria és Bulgária képviselőit meghívják, akkor ők „taktikájukat a német kormánnyal cgyetértőleg és Németország érdekeinek teljes figyelembevételével irányítanák". A Bethlen-kormány e kérdésben felajánlja jószolgálatait a német kor-21 Uo.
