Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Nemes Dezső: A Bethlen-kormány külpolitikája (1924–1926) 844
852 NEMES DEZSfi ha megkötitek a szerződést, de a felelősséget én nem vállalom, tartsátok érte ti a hátatokat. Walkó felveti azt a lehetőséget, hogy inkább ne kössenek semmiléle kereskedelmi megállapodást, hanem csak a politikai egyezményben utaljanak rá, hogy erről majd később lógnak tárgyalni.1 1 Javaslata a magyar kormány alapvető elgondolását kívánja feladni, mégpedig a diplomáciai és kereskedelmi egyezmény egyidejű megkötését. Ez lett volna a legradikálisabb módja annak, hogy a „kereskedelmi tárca" s természetesen maga Walkó valahogy ártatlan maradjon a horthysta „közvélemény" előtt a Szovjetunió elismerése és a szovjet—magyar diplomáciai viszony teremtése kérdésében. Bethlen nem fogadta el Walkó álláspontját. Ez kitűnik Daruváry utolsó távirati utasításából, amit az egyezmények aláírása előtt, szeptember 11-ón küldött Kányának. Ε távirat tartalmazza Walkó aggályait és közli, hogy „meg kell kapnunk legalább Németországnak ós Ausztriának nyújtott előnyöket". Walkó szeptember 9-i javaslatáról viszont tudatja Kányával: „politikai megegyezéssel megállapítani, hogy gazdasági kérdéseket utóbb fogjuk tárgyalni, miniszterelnök nézete szerint elfogadhatatlan. Ha kereskedelempolitikai kérdések többi pontokkal együtt megfelelően rendezve, megegyezések aláírhatok." Daruváry azt is közli, hogy a megállapodás, ha alá is írták, nem publikálható, amíg Horthy hozzá nem járul. Ezt Horthy előzetesen kikötötte.12 Feltehető, hogy Horthynak a Szovjetunió elismerésével szembeni viszolygása és Walkó kibúvási kísérlete összefügg. Szeptember 12-én a két egyezményt — a diplomáciai egyezményt szeptember 5-i keltezéssel, a kereskedelmi megállapodást szeptember 12-i keltezéssel — Berlinben aláírták. Kánya távirati jelentése szeptember 13-ról tudatja, hogy a szovjet fél megadja a múltban más államoknak nyújtott kedvezmények közül azokat, amelyek „nem haladják meg rendes kereskedelmi szerződés kereteit". A fő vitakérdés tehát ilyen módon lezárult. Hátra van az egyezmények nyilvánosságra hozatala és ratilikálása, amely utóbbinak a megállapodás szerint az aláírást követően legkésőbb három hónapon belül, tehát 1924. december 12-ig kell megtörténnie. Azonban közben kibontakozott az angol konzervatívok támadása a munkáspárti kormány megbuktatásáért és a szovjetellenes háború előkészítésének meggyorsításáért. Ez a körülmény már nyilvánvalóan szerepet játszott abban, hogy a megállapodások tényeit a Bethlen-kormány titokban kívánta tartani, illetve a nyilvánosságra hozatalt Horthy az ő előzetes hozzájárulásához kötötte. A bécsi Neue Freie Presse a szovjet—magyar egyezmény aláírásáról mégis hírt adott, amit átvettek a magyar lapok is.13 így a Bethlen-kormány nem térhetett ki a publikálás elől. A Külügyminisztérium megbízásából Wodiáner szeptember 16-án táviratilag értesíti erről Kányát és megbízza, hogy a kommüniké kiadásáról állapodjék meg a szovjet féllel. Közli, hogy a kommüniké kiadásához „kormányzó beleegyezését kikérem".1 4 A megegyezés a kommünikét illetően azonnal megtörtént. Kánya még aznap közli a kommüniké 11 0. L. Küm. res. pol. 1924—24—405 (389). 12 Uo. (389). 13 Uo. 14 Uo. (32).
