Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Zsigmond László: Az Osztrák-Magyar Monarchia széttörése és a nemzetközi erőviszonyok 70
82 ZSIGMOND L-ÍSZLÓ jából oly kritikus szakaszban kockázatos lenne elidegeníteni a szövetséges Olaszországot, valamint a Monarchia szláv népeit, akiket már eddig is elkedvetlenítettek a közelmúlt egyes megnyilatkozásai.8 7 Balfourt ezúttal is elsősorban katonai jellegű megfontolások befolyásolták. Λ német támadás sikeres elhárítása vagy legalábbis lendületének fékezése és megtörése — természetesen — elképzelhető volt a Monarchiának Németországról való leválasztása útján is. De ennél sokkal hatékonyabb fegyvernek kínálkozott volna a Habsburg-birodalmat szétfeszítő nemzeti mozgalmak támogatása és felhasználása. Hogy a német imperialista versenytárs meggyengítése és kordában tartása lehetetlen az Osztrák-Magyar Monarchia széttörése és az ott élő népek nemzeti felszabadulása nélkül,8 8 annak a felismerése, ha nem is következetesen, sőt éppen igen ellentmondóan, de felmerült befolyásos angol, francia és amerikai körökben is. Charles Seymour, mint az „Inquiry" szerkesztőbizottságának egykori tagja és az osztrák-magyar kérdéskomplexum amerikai szakértője89 találóan mutatott rá a szövetséges és társult nagyhatalmak előtt álló probléma lényegére. Amennyiben az antant elszánta magát Németország legyőzésére és ha ez egyszer bekövetkezett, úgy Ausztria-Magyarország szétesése elkerülhetetlenné vált. A folyamat meggyorsításához viszont igénybe kellett volna venni — ismeri el Seymour — azt az erőt, melyet a nemzeti mozgalmak a Monarchiában jelentettek.90 Ha ez nem történt meg 1918 tavaszán sem, akkor, amikor a németek — minden erőtartalékuk bevetésével — utolsó és döntő rohamra indultak nyugaton, annak magyarázata abban lelhető, hogy a nemzeti függetlenségi mozgalmak igénybevételét igen kétélű és kockázatos eszköznek tekintették, különös tekintettel arra a helyzetre, amely az imperialista háború és a proletárforradalom viszonyai között kialakult. Voltak ugyan az angol, francia és amerikai burzsoáziának tekintélyes rétegei, melyek a nemzeti mozgalmak támogatása és a Habsburg-birodalom széttörése mellett törtek lándzsát. Gondolatmenetük megértése szempontjából igen tanulságos az a levél, melyet André Chéradame francia történész és publicista írt Househoz 1918 februárjában.91 Alapgondolata : támogatni kell a Monarchia elnyomott népeinek aspirációit, mert : a) ez elősegíti a Németország feletti győzelmet ; b) a nemzeti követelések melletti — idejében való— kiállás megszilárdítja a mozgalmak élére került polgári és kispolgári nacionalista erők vezetőszerepét és megteremti — a háború győzelmes befejezése esetére — a feltételeket, hogy az új nemzeti államok a győztes nagyhatalmak lekötelezettjei legyenek ; c) a Monarchia romjain kialakuló államok a forradalmi mozgalmak ellen általában, Szovjetoroszország ellen különösen megbízhatóbb és erősebb tényezőt jelentenek, mint az ósdi Habsburg-birodalom. Angliában is tekintélyes szószólói akadtak a Habsburg-birodalom széttörésónek. Gondolata már a háború első éveiben — taktikai meggondolásokból — felmerült kormánykörökben is. Az emlékirat, melyet 1916 augusztus elején hivatalos felszólításra Ralph Paget és William Tyrrel készítettek 87 Uo. 376-377. 1. — Benes: i. m. Π. k. 96—111. 1. 88 Vö.: Zsigmond László: Németország hatalmi törekvéseinek összefüggése és gazdasági meghatározottsága az imperializmus korszakában. A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének Értesítője. (Bpest, 1956). 1 — 2. sz. 39—42. L 89 E. D. House and Ch. Seymour: i. m. 7. 1. 90 The intimate papers of Colonel House. III. k. 337—338. 1. 91 Uo. 384-385. 1.
