Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Zsigmond László: Az Osztrák-Magyar Monarchia széttörése és a nemzetközi erőviszonyok 70
AZ OSZT R Α Κ—MAGYAR MONARCHIA SZÉTTÖRÉSE 81 Λ diplomáciai versenyfutásban az Egyesült Államok egyelőre lemaradt. Szovjetoroszország békéjét nem sikerült meghiúsítani, a titkos szerződések közzététele által kiváltott hatást nem tudta eliminálni, a 14 pontnak egyes részletei pedig nagyfokú csalódottságot, sőt ellenállást váltottak ki az olaszoknál, csehszlovákoknál, románoknál, délszlávoknál.78 Ez a tény annál is inkább figyelemreméltó, mert a wilsoni pontok úgy szerepeltek az első világháború után a közvéleményben, mint amelyek döntő eszmei szerepet játszottak a nemzeti államok létrejöttében. Ε történelmi legendának nincs semmi alapja, a 14 pont hatása éppen ellenkező volt, ós ezért nem tekinthető véletlennek, hogy figyelemre talált Németországban,79 nagyfokú megértésre ós egyetértésre a Monarchiában,8 0 mindenekelőtt azért, mert lehetőséget nyújtott Ausztria-Magyarország esetében különösen, hogy — vereség esetén — viszonylag épen kerüljön ki a háborúból. Amerikai részről kacérkodtak ugyan a Monarchia elnyomott népeinek a nemzeti mozgalmaival, de — amint az „Inquiry" kertelés nélkül be is ismeri81 — csak annak érdekében, hogy Ausztria-Magyarország vezető köreit betörjék és szolgálatkésszé tegyék. A bizalmas megbeszélések központjában, melyek 1918. február 3—4-ón folytak le Bernben Wilson bizalmasa, Herron és a Monarchia nem hivatalos küldötte, Lammasch között,82 azoknak a lehetőségeknek a megvitatása állott, melyeknek megvalósítása —- mind a belpolitikában, mind a külpolitikában — a Monarchiát megmentené válságos helyzetéből. Szükség volt ehhez az Egyesült Államok diplomáciai segítségére, legalább is jóindulatú kezdeményezésére. Ez nem is maradt el, Wilson 1918. február 11-i üzenete a kongreszszus két házához bátorítást jelentett Ausztria-Magyarország számára újabb akcióhoz. Az Egyesült Államok elnöke Bécs értésére adta, hogy a nemzeti aspirációk megoldását lehetségesnek véli a. birodalom keretein belül, sőt ilyesfajta rendezés — ha idejében történik — Európa és az egész embeririség érdeke.83 A figyelmeztetést a címzett megértette, egy héttel később Bécsből az uralkodó üzenete már útban volt Madridba azzal a kéréssel, hogy továbbítsák Wilsonhoz.8 4 A Monarchia lépését, mint annak jelét, hogy az Egyesült Államokat kész döntőbírónak elismerni, örömmel üdvözölték Washingtonban. De a szituáció ugyanakkor bizonyos veszélyeket is rejtett magában,85 tekintettel Anglia és Franciaország érzékenységére, sőt gyanakvására. A várható bonyodalmak elkerülése érdekében amerikai részről válaszadás előtt igyekeztek kipuhatolni az angol kormány véleményét.8 6 House érdeklődésére február 27-ón Balfour olyképpen foglalt állást, hogy a nyugati fronton várható nagy német offenzíva időpontjában, a háború kimenetele szempont-78 Mamatey: i. m. 197 — 212. 1. 79 J. H. Bernstorff: Deutschland und Amerika. (Berlin, 1920). 370. 1. 80 F. R. 1918. Suppl. 1. I. k. 34. 1. Gassett (Németalföld) Lansinghez 1918. jan. 21. — Uo. 36. 1. Morris (Svédország) Lansinghez 1918. jan. 22. — Uo. 57. 1. Wilson (Svájc) Lansinghez, 1918. jan. 30. — Michel: i. m. No. 222. w F. R. P. P. C. 1919. I. k. 45., 52. 1. 83 F. R. 1918. Suppl. 1. I. k. 82 — 108.1. Wilson (Svájc) Lansinghoz 1918. febr. 8. — The intimate papers of Colonel House. III. k. 372. 1. — H. R. Wilson: i. m. 35—39. 1. 83 F. R. 1918. Suppl. 1.1. k. 112. 1. % 84 Uo. 126—127. 1. Page Lansinghez 1918. febr. 20. — The intimate pa pere of Colonel House. 382 — 384. 1. — Uo. I. k. 183 — 186. i. L.: Károly és Wilson levélváltását. — Vö.: Lansing-papers... Π. k. 109 — 110. 1. 85 The intimate papers of Colonel Hoiise. ΙΠ. k. 374. 1. 88 Uo. 374-375. 1. 6 Századuk \
