Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Zsigmond László: Az Osztrák-Magyar Monarchia széttörése és a nemzetközi erőviszonyok 70
80 ZSIGMOND L-ÍSZLÓ be, ininél korszerűbbé válik és többek között megfelelő autónomiát biztosít a határain belül élő népek számára.6 7 Smuts nem egyéni álláspontját tolmácsolta, hanem az angol kormány és miniszterelnök álláspontját.68 Jellemző, hogy Lloyd George néhány héttel később, 1918. január 5-én, amikor a szakszervezetek kongresszusának küldöttei előtt Anglia háborús céljait ismertette, a nyilvánosság előtt megismételte, hogy a Monarchia széttörése nem tartozik az antant háborús céljai közé.69 Az angol álláspont megegyezett az Egyesült Államokéval. A háború utáni rendezés irányelveit és főbb szempontjait tartalmazó emlékirat, az ún. „Inquiry", amelyet 1917. december 22-én terjesztettek Wilson elé,70 szintén a Monarchia fenntartása mellett foglalt állást, a nemzeti mozgalmak támogatását és a nemzeti ellenállás szítását csak addig a mértékig tartotta kívánatosnak, amíg az a Monarchia létét nem fenyegeti. A bizalmas jelentés koncepciójának töredékeit7 1 — Lloyd Georgehoz hasonlóan — Wilson is a nyilvánosság elé tárta. 1918. január 8-án tartott beszédében, az ún. 14 pontról szólva, a Monarchia kérdésével is foglalkozott.72 A 10. pont, amely Ausztria-Magyarországra vonatkozott, nem ment túl az autonómia követelésénél és Wilson állásfoglalása Lloyd Georgéhoz hasonlóan arról tanúskodott, hogy az adott időpontban a szövetséges és társult nagyhatalmak a Monarchia népeinek adandó autonómiánál nem voltak hajlandók messzebb menni.73 I * A két megnyilatkozás közül Wilsoné volt a jelentősebb. Nemcsak azért, mert burkolt formában ugyan, de tüntető módon elhatárolta az amerikai imperializmus háborús céljait a társult nagyhatalmaktól és döntőbírónak nyilvánította magát a véres konfliktusban.7 4 A wilsoni pontoknak a fentieken túl az volt a feladatuk, hogy kiragadják a kezdeményezést a szovjet hatalom kezéből a békéért, a nemzetek önrendelkezési jogáért folytatott küzdelemben,7 5 hogy segítsenek csökkenteni azt a hatást, melyet a titkos szerződéseknek 1917 novemberében Szovjetoroszország által történt közzététele váltott ki7 6 és végül, de nem utolsó sorban, hogy megakadályozzák Szovjetoroszország békekötését.7 7 67 David Lloyd Oeoi'ge: War memoirs. V. k. 2464 — 2465. 1. 68 Uo. 2480. 1. 69 Papeis relating to the foreign relations of the United States. 1918. Suppl. 1. The world war. I. k. (Washington, 1933). 6., 9. 1. (A továbbiakban F. R. 1918. Suppl. 1. néven rövidítve.) — Beneé: i. m. II. k. 123—131. 1. 70 Papers relating to the foreign relations of the United States : The Paris Peace Conference, 1919. (Washington, 1942). I. k. 41—43. 1. (A továbbiakban F. R. — P. P. C. — 1919. néven rövidítve.) 71 The intimate papers of Colonel House. III. k. 333 — 337. 1. 72 F. R. 1918. Suppl. 1. I. k. 15. 1. 73 The intimate papers of Colonel House. III. k. 336 — 337. 1. — E. M. House and Charles Seymour : What really happened at Paris. The story of the peace conference, 1918—1919 by American delegates. (New York, 1921). 89.'l. 74 The intimate papers of Colonel House. HI. k. 51.1. — R.St. Baker: Woodrow Wilson : Life and letters. (New York, 1927—1939). 7. k. 180. 1. 75 J. W. Wheeler-Bennett : Brest-Litovsk. The forgotten peace. March 1918. {London, 1938). 144—147. 1. — The intimate papers of Colonel House. HI. k. 322., 330. 1. 76 Dokumenti. . . I. k. 21 — 22. 1. — R. St. Baker: Memoiren und Dokumente über deir"Vertrag von Versailles. (Leipzig, 1923). I. k. 43. 1. 77 J. W. Wheeler-Bennett : i. m. 142—147. 1. — Robert D. Warth: i. m. 210—214. 1.
