Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Horváth Pál: A középkori falusi földközösség történetével foglalkozó polgári történeti-jogtörténeti irodalom néhány kérdése I. rész 802
A. KÖZÉPKORI FALUSI FÖLDKÖZÖSSÉG TÖRTÉNETÉVEL FOGLALKOZÓ IRODALOM 823 A letelepedett közösség, obscsina, gyakran idegen földön is előfordult az általa vizsgált forrásokban, amikor is a közösség alapvető jellegének fennmaradását helyesen ismerte fel. Az obscsina, mint az áttelepülés folyamán, úgy a birtokosi földre történő megtelepedéssel sem változtatta belső rendjét, azaz birtokosi földön is a parasztok obscsinát alkottak.11 3 I. D. Beljajev a paraszti faluközösség alapjának nem annyira a birtokközösséget tartotta, mint inkább a parasztok egymásközti viszonyát. I. D. Beljajev álláspontja ebben a vonatkozásban nehezen érthető, mivei egyidejűleg azt is felismerte, hogy a paraszt a korábbi forrásokban el sem képzelhető a föld nélkül. A parasztot ,,ρο zemle" számították egyik vagy másik obscsinához, ugyanakkor azt emelte ki, hogy a parasztok egymáshoz való viszonyukban alkottak obscsinát.114 Szemléletére zavarólag hatott az a körülmény, hogy a források szerint bojár vagy monostor is szerezhetett földeket azáltal, liogy valamely obscsina tagja volt. Sem a tulajdonközösség jelentőségét, sem az obscsinán belüli bomlás folyamatát nem tudta felismerni. I. D. Beljajev a közösség belső életére fektette a hangsúlyt és annak szilárd, „demokratikus" rendjét építette fel. Az általa leírt szervezet jogi, sőt gyakran igazgatási egységetjelent, melynek élén a választott sztaroszta , a szotszkili sztaroszt, és mások álltak. A közös vonások mellett számos formáját ismerte fel az intézménynek, többek közt az obscsina-volosztyot is, és számos oklevéllel igyekezett bizonyítani a XIII. századtól a birtokosi földön szilárdan fennmaradt közösségi viszonyokat.115 A szlavofil elméleteknek megfelelően az obscsina rendjét törzsökös orosz intézménynek tekintette és annak törvényes elismerését, az állam által történő támogatását egészen az 1497. évi Szugyebnyikig vezette vissza.11 6 Abban természetesen a szlavofileknek és I. D. Beljajevnek is igaza volt, hogy a XI. századdal megjelenő birtokosi privilégiumok nem voltak képesek megsemmisíteni a paraszti obscsina rendjét, annak ellenére, hogy a parasztok felett a f bíráskodási jogot is gyakran megszerezték. De a termelés jellegének megfelelően a szükségképpeni termelési egység megsemmisítése nem volt célja a birtokosi bíráskodásnak, mint ahogy a helytartói bíráskodás sem eredményezte azt. Sőt azt, hogy az állami és az immunitáson alapuló bíráskodás éppen a közösségre támaszkodott és felhasználta továbbra is, a kutatás még nem ismerte ι fel annak ellenére, hogy az „ősi" intézmény folyamatosságának kimutatása érdekében I. D. Beljajev is utalt az olyan jelenségekre, amikor a földbirtokosok az obscsina segítségét kérik a parasztokkal kapcsolatos ügyeik elintézésében.117 I. D. Beljajev felfogásából azonban egyáltalán nem lehet azt következtetni, hogy tehát a XIX. század közösségei és a régebbi korok közösségei közt „minden különbség eltűnt", hogy semmiféle fejlődés a közösségi szervezet történetében nem ment végbe.118 Alekszej Mihajlovics cár Ulozsenyie-jét követő időkben igyekezett ugyan kimutatni, hogy a közösségi rend nem bomlott fel, sőt ahol a közösség elég erős 113 Μ. fl. Bennee : i. m. 27—28. 1. 114 Uo. 31., 37. 1. 116 Uo. 40. 1. 1,6 A Szugyebnyik ugyanis azt követelte a helytartótól, hogy bíráskodásuk alkalmával a dvorkije sztaroszti-k és a luessije ljugyi-k feltétlenül legyenek jelen. Uo. 56. 1. 117 Uo. 63. 1. 1555-ben Priszeckoj voloszty parasztjaihoz a birtokos monostor a sztaroszta és a szotszkij segítségével fordult, 118 Miként azt J. Kuliacher: Russische Wirtschaftsgesch. . . . 239. 1. állítja,
