Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Horváth Pál: A középkori falusi földközösség történetével foglalkozó polgári történeti-jogtörténeti irodalom néhány kérdése I. rész 802
820 HORVÁTH PÁ I. maradtak fenn olyan sokáig a kapitalizmust megelőző társadalmi formák régi maradványai, mint Oroszországban.9 6 Itt a közösségi viszonyok még szilárd maradványai állami elismerést nyertek és a XVIII—XIX. század — a valóságban is szemlélhető — végleges felbomlásuk történetének korát hozta. Éppen ezért az orosz földközösség különös érdeklődéire tarthatott számot, annál is inkább, mert a nyugat-európai társadalom a közösségi rend pusztulásának történeti forrásaiban nemcsak szegényebbnek tűnik, de időben is jelentősen maga mögött hagyta az intézmény végleges felbomlásának korát. Az orosz falusi közösség története minden sajátossága ellenére alapvető formájában hasonló törvényszerűségeket mutatott, és annak felbomlása éles megvilágításba helyezte a nyugaton sem ismeretlen bomlási folyamatot. Az idevágó történeti irodalom széltében hivatkozott Nagy Péter „fejadójára", mint a közösségi rend létrehozójára, pedig ez csak egy láncszeme volt a közösségi viszonyok és az állam kapcsolatának a XVIII. századtól. A törvényhozás sorából nem szükséges mást megemlíteni, mint hogy az 1765. évi szeptember 19-i manifesztum a földek felmérésénél alapelvül a falu, a település szerinti felmérést és nem a birtokosok szerintit ismerte el.97 Amint a nagy francia forradalom az ősi közösségi rend alapsejtjét tette államberendezkedésének legalsó egységévé, úgy a nagy társadalmi átalakulások előtt álló orosz államszervezet sem tudta nélkülözni az ősi területi egységet. Amidőn a harmincas években az „állami" parasztok földjei az „Állami Birtokok Minisztériuma" („Minisztersztvagoszudarsztvennihimmuscsesztv") alá kerültek, az intézmény belső életében csak lényegtelen változtatások történtek. Ismeretes továbbá, hogy az 186l-es reform is a megváltás érdekében igyekezett fenntartani a közösség szervezetét. A történelmi fejlődés azonban Oroszország számára is elkerülhetetlenné tette a közvetlen termelő kisajátítását, ha tőkés nemzet akart lenni. Az orosz társadalom is „ugyanazoknak a kérlelhetetlen törvényeknek az uralma alá került, mint a többi közönséges nemzet".9 8 Lenin ezt a történelmi valóságot később tudományosan bizonyította az orosz társadalom elemzésében. Az orosz feudális állam már a XVIII. században élénk érdeklődést mutatott a birodalom legkülönbözőbb népeinek élete iránt. így születtek az első leírások a korabeli társadalmi viszonyokról. Az ilyen, korábban már említett leírások azonban nem a tudományos vizsgálódást szolgálták, hanem a terjeszkedő állam politikai céljainak voltak alávetve. A paraszti társadalom, közelebbről a falusi közösségi rend történetének vizsgálatát Oroszországban is a társadalom alapvető megváltozásának a kora hozta felszínre és állította a tudományos érdeklődés középpontjába. A napóleoni háborúk folyamán Európában járt liberális nemesség képviselői ismerték fel először az orosz társadalom belső tarthatatlanságát és a paraszti társadalom megoldásra váró feladatait. Érdekelve voltak a reformok megvalósításában, amely az ország kapitalista fejlődésének nyitott volna utat. Ezért a liberálisok engedményekre törekedtek.9 9 A dekabrista nemesi forradalmárok elképzelése az alkotmányos átalakulásra már nem tudott kitérni a parasztság kérdése elől. P. I. Pesztyel tervezete, a „Ruszkaja Pravda",100 " M. Kowalewski: Die ökonomische Entwicklung Europas bis zum Beginn der kapitalistischen Wirtschaftsform. Berlin. 1914. Bd. VII. Előszó VI. 1. 97 JJ. M. JJeMÖo: i. m. 201. 1. 98 K. Marx az „Otyecsesztvennije Zapiszki" szerkesztőségének. Vál. Lev. 371. 1. 99 Ε. Mopoxoeeif: KpecTHHCi<aH ροφορΜ3 1861 r. MocKBa. 1937. 89. 1. 100 C. B. lOtuKoe: HCTOPHH rocyflapcTna H Π para CCCP. MacTb 1. MocKBa. 1950. 20. 1.
