Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Horváth Pál: A középkori falusi földközösség történetével foglalkozó polgári történeti-jogtörténeti irodalom néhány kérdése I. rész 802
A. KÖZÉPKORI FALUSI FÖLDKÖZÖSSÉG TÖRTÉNETÉVEL FOGLALKOZÓ IRODALOM 819 Gemeinmark maradványát foglalta magában, és vele szemben hangsúlyozta, hogy még a reformáció előtt az Allmend-iészek magánhasználata jelentéktelen volt. Ilyen értelemben helytállóbbnak tűnik az, hogy eredetileg minden föld Allmend volt.93 Továbbá az Allmend magánhasználata szempontjából az állattulajdon jelentőségét sem lehet figyelmen kívül hagyni, mely — mint az Allmend magánhasználatának sajátos módja — a vagyonosabbak kezében korábban megindította az Allmend közösségi birtoklásának bomlási folyamatát. A. Miaskowski megállapításával, hogy a svájci faluközösség hatásköiét illetően kiterjedtebb volt, mint amit a német Dorfwillkür-ök tükröztek, G. Hanssen is egyetértett. A. Miaskowski eredményei értékesek voltak, amennyiben a közösségi viszonyokat egyik leghosszabb ideig megőrző sajátos gazdaságot mutatták be. A. Miaskowski helyesen ismerte fel, hogy a használati jogosultságok ősi rendjében az egyenlőtlenségek akkor kezdődtek meg, amikor a jogosultságokat a magánhasználatban levő birtok után számították, amitől kezdve a jogosultságok felosztása a vagyonosok javára történt. A közösségeken belüli harc jellemző formáját, jómódúak és a szegények közti harcot rajzolta meg.9 4 A. Miaskowski felismerte a belső bomlás folyamatában megjelenő birtoktalan, a közösségi jogosultságoktól megfosztott rétegek társadalmi harcát a közösséget kisajátító tehetős tagok ellen. A hegyvidékeken lassabban, de mind előbbrehaladó bomlás rajzolódott ki munkája nyomán, egészen addig, amíg az „Allmend" nagy része a bérlők kezébe nem jutott. Világosan látta, hogy a közösségek végső felbomlását a polgárosodó társadalom viszonyainak megjelenése okozta, hogy a „konkurrencia és az individualizmus" behatolt az Alpok társadalmába és a közösségi rend maradványainak feltételeit szétzúzta,95 A. Miaskowski kutatása ismét azt bizonyította, hogy a paraszti társadalom története csak a történeti források beható vizsgálata után engedheti meg maradandó értékű következtetések levonását. Eredményei annál is inkább értékesek, mert a falusi közösségek történetének leginkább sajátos területét ragadta meg az eredeti forráskutatás eszközeivel. Nyugodtan lehet állítani, hogy a XIX. század dereka és a következő évtizedek igen termékeny talajt teremtettek a középkori parasztság társadalmi viszonyainak feltárására és a falusi földközösségek történetének forrásai, különösen az európai népek történetéből nagy számmal kerültek felszínre. Az idevonatkozó historiográfia sommázott tárgyalásából is kiderül azonban, hogy falusi közösségek történeti vizsgálata hiányos maradt volna a szláv népek falusi társadalmának ismerete nélkül, mely folytonos kapcsolatban volt az európai társadalom fejlődésével. A XIX. század azonban a szláv népek történetének kutatásában is nagy változásokat hozott. Míg a nyugat-európai történetkutatás a falusi közösség társadalmának vizsgálatában a hajdan általános intézmény sokszor nehezen felismerhető maradványaiból tudott kiindulni, ugyanakkor az orosz társadalom, bár szintén csak maradványait, de könnyen felismerhető és általánosan meglevő, erősen szervezett formáit őrizte meg a falusi közösségeknek. Minden szilárdsága ellenére az orosz földközösségben is a múlté volt már az obsesinán belüli egyenlőség. Mégis az európai társadalom fejlődésében talán sehol nem 93 O. Haussen: i. m. 546—548. 1. 94 A. Miaskoicski : i. m. 10—14., 21. 1. stb. 95 Uo. 64. 1. 4 Századok
