Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - K. Obermayer Erzsébet–Horváth István Károly: Macedóniai László. Egy humanista élete és működése a Mohács körüli évtizedekben 773
778 Κ. OBERMAYKR ERZSÉISET—HORVÁTH ISTVÁN KÁROLY kezett.2 4 Ugyané felsorolásban találjuk Nicolaus de Priamust, Paulus de Merát, amiből — sa hasonló esetekből — arra lehet következtetnünk, hogy amint azok egyike Perjámos, másika Méra falu papja lehetett, úgy Nicolaus de Machedonia neve is a falu nevéből magyarázandó, ahol papi tisztét gyakorolta. Egy 1363-as keltezésű oklevélben, mely a Csanádi káptalannak egy beiktatással kapcsolatos jelentését tartalmazza, a királyi emberek közt találkozunk Donch de Macedonia nevével,25 aki kétségkívül a szóbanförgó család egyik első kiemelkedő tagja, lehet, hogy a család egyik ágának őse. Az 1^80— 8l-es esztendőkből ugyanis három okleveles adatunk is van egy bizonyos magister Petrus de Macedonyáról,26 akiről egy 1390-es oklevelünk mint Donch fiáról és Miklós apjáról tesz említést.27 Az oklevélből az is kiderül, hogy a családi székhely még Macedónia íaluban volt, s hogy a család tagjai — éppen mert birtokaik a leginkább veszélyeztetett Délvidéken feküdtek — szívükön viselték a török elleni védekezés ügyét. A továbbiakban adataink egyre szaporodnak s a család egyre több tagjával ismerkedünk meg. Egyik fentebb már szóba került oklevelünk a család több tagját kiemeli, mint olyanokat, akik a török-ellenes harcokban nagy érdemeket szereztek: hárman, Miklós, András és Simon Zsigmond király szemeláttára sebesültek meg Nikápoly ostromakor, míg testvéreik, András, János és János fia Miklós már korábban életüket áldozták. Külön kiemeli az oklevél Macedóniai Miklós mestert, aki az előző évben megverte ós sajátkezűleg megölte a Boszniában királykodó Ikács basát. Az esetet Thuróczy krónikája — érdekes módon — az 1400-as évek eseményei közt említi, mégpedig nem is egymagában, hanem Macedóniai Péter fia Miklósnak egy másik török betörést elhárító haditettével együtt. Azt is sejteti — Bonfini aztán részletesen kiszínezve elő is adja —, hogy Macedóniai Miklós a betörő török csapatokkal szemben felhasználja a környék elkeseredett parasztjainak ós a vidéken tartózkodó közvitézeknek zászlaja alá gyülekező tömegét is. Ε második ütközetnek Thuróczy és Bonfini által egyaránt említett története maga is paraszti hagyományozásra enged következtetni. Állítólag — meséli Thuróczy — a csata előestéjén a magyarok megegyeztek abban, hogy egymás felismerése végett „Isten! Szent Mihály!" kiáltással rontanak a törökre. A törökök megneszelték a dolgot, csakhogy vesztükre a jelszó egyik felét elfelejtették, s magukat elárulva csak „Mihály"-t kiáltoztak. Könnyen lehetséges, hogy a kettős török elleni győzelem története tulajdonképpen ugyanegy eseményt örökít meg, csak míg a paraszti hagyományozás a mondai elemet emeli ki a történetben, addig az udvari hagyomány a lovagi párviadalt, Ikács basa és Macedóniai Miklós párharcát tartotta fontosnak. Az azonban bizonyos, hogy a Thuróczyból, majd Bonfiniból merítő későbbi történetírás mind a mai napig tévesen datálja Ikács basa 1396-os halálát és Macedóniai Miklósnak rajta aratott győzelmét az 1416-os esztendőre.28 " Borovszky 8. : Cs. V. T. i. h. 25 Az oklevél kiadva : Szentpétery I. : A nagykállói Kállay-család levéltára. Bpest. 1943. Π. k. 105. 1. 26 A nagykállói Kállay család levéltára. 198, 201 és 204. 1. 27 Pesty Fr.—Ortvay F. : Oklevelek Tcmesvármegye és Temesvár város történetéhez. Pozsony. 1896. I. k. 301. 1. Vö. Mályusz E. : i. m. 1549. sz. 28 A történet leírását lásd J. Thuróczy: Chronica Hungarorum III, 18. ; és A. Bonf ini : Rerum Ungaricarum decades III, 3. Thuróczy — az évszám megjelölése nélkül — a huszita háború után hozza az esemény elbeszélését; az Ikács elleni védekező akció
