Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - K. Obermayer Erzsébet–Horváth István Károly: Macedóniai László. Egy humanista élete és működése a Mohács körüli évtizedekben 773
EGY HUMANISTA ÉLETE ÉS MŰKÖDÉSE A MOH k CS KÖRÜLI ÉVTIZEDEKBEN 779 Valószínű, liogy az itt szereplő Macedóniai Péter fia Miklós azonos a már említett Miklóssal, Péter fiával, akire Macedóniai László is disztichonjaiban mint legvitézebb ősére hivatkozik. Egyes feldolgozások Péterfy, illetve Péterffy néven említik, ami azonban félreértésen, a forrásul szolgáló német munkák téves közlésén alapul;2 9 a Péterfly-család ugyanis magát - családi hagyomány alapján — az Ikács basát legyőző Macedóniai Péter fia Miklóstól származtatta. A címerükben szereplő két lovas alakban is: egyikben Macedóniai Miklóst, másikban Ikács basát vélték felismerhetni.3 0 Macedóniai Péter fia Miklósról több értesülésünk is van. Kiderül, hogy egyike volt a török elleni akciókban mindvégig tevékenyen buzgólkodó főuraknak.3 1 Ott találjuk a Pécsett összegyűlt országnagyok sorában unokakapcsán megjegyzi, hogy Nicolaus, filins Petri de Macedonia amicorum auxilio et milite aggregario adiutus vívta ki győzelmét; a következő — Szent Mihály nevével megvívott — ütközet elbeszélése kapcsán a dixere quidam formulával jelzi értesülésének forrását. Bonfini már a két esemény időpontjának közelségét is jelzi a haud multo post tempore megjelöléssel, s arra is egész világosan rámutat, hogy Macedóniai Miklós seregében parasztok és közkatonák harcoltak: Quamquam hosti longe se intelligeret imparem, feritatis tarnen indignitate correptus tumultuarium cogit execitum. Miles sibi nullus preter gregarium aut e rustica plebe evocatum erat. . . Továbbá: Quin et agrestem congerit multitudinem, quando eadem omnibus erat pro aris ac focis pugnandi causa. Minthogy pedig mindkét forrás az 1415-ös boszniai hadjárat után tárgyalja az említett eseményt illetve eseményeket, az Ikács elleni ütközet dátumát azóta is tévesen 1416-ra teszik (vö. : legújabban Thuróczy János : Magyar krónika. Bpest. 1957. Szerk. Kardos T. 195/46), holott egy máiidézett 1397 keltű oklevelünk (lásd 19 jegyzetet!) mint az elmúlt esztendőben történt r eseményre hivatkozik rá. Az oklevél hitelét és Thuróczy kronológiai megbízhatatlanságát egyébként alátámasztja az a tény, hogy Laczkfy István felkoncolásáról, melyről 1397. márc. 2-án kelt oklevelünk már említést tesz, Thuróczy csak az 1400-as évek eseményei közt emlékezik meg. Laczkfy felkoncolása az oklevél keltezése előtt három nappal, 1397. febr. 27-én történt a kőrösudvarhelyi országgyűlésen. ( 29 Bárány Á. egyhelyütt (i. m. 113—114. 1.) „Péterfy Miklós" néven említi, aki „Maezedóniai előnevet viselt". „Azonban bírta-e e' falut, nem bizonyos." Másutt (i. m. 118. 1.) „Maczedóniay Péterfy Miklós, Péter' fia" névvel nevezi. Böhm L.: Délmagyarország vagy az úgynevezett Bánság külön történelme. Pest, 1867. I. k. 68. 1. „Péterfy Miklós alispán"-ról beszél, aki „Maczedóniából származott". Forrásuk Fr. Griselini: Versuch einer politischen und natürlichen Geschichte des Temeswarer Banats. Bécs. 1780. I. k. 26. 1. és ./, Hammer: Geschichte des osmanischen Reiches. Pest. 1834. I. k. 291.1. Griselini és Hammer viszont Thuróczyra és Bonfinire hivatkozik, akiknek szövegében a filius Petri megjelölés fordul elő csupán. 1 30 Nagy I. : i. m. IX. k. 250. skk. 1. 31 Korántsem akarjuk természetesen Macedóniai Miklós török-ellenes vitézkedését eltúlozni; viszont éppen az a tény, hogy a korabeli főurak közül alig egynéhányan szánták rá magukat, hogy a törökkel szembeszálljanak, indokolja, hogy Macedóniai Péterfia Miklósnak, humanistánk nagyapjának c harcait kiemeljük, annál is inkább, mivel forrásaink egyértelmű és lelkendező vallomása semmi kétséget nem hagy e harcok hitelességét illetőleg, sőt Tinódi is feldolgozza Zsigmond királyról írt krónikájában. Legyen szabad itt Elekes L. : Hunyadi János. Bpest. 1952. 49—50. 1. megállapításait idéznünk: „A magyar feduális haderő képtelennek bizonyult a támadások elhárítására. Bár ezeknek az éveknek királyi adományleveleiben gyakran olvasunk török harcokról s az uralkodó osztálynak ilyen alkalmakkor kitűnt tagjairól, a valóságban egyre inkább azt látjuk, hogy a pusztítók széles területen előnyomulnak ... sa feudális haderő, melynek érdemeiről a források zengzetes szavakkal írnak, mindezt nem akadályozza nreg. Szemben a nemesi (és a jórészt annak nyomán járó polgári) történetírással, mely az udvari eredetű híreket készpénznek vette, azt kell feltennünk, hogy ezek nem a valóságot fejezték ki, hanem sokkal inkább annak kendőzésére szolgáltak; az érdemek, amelyekről megemlékeznek, gyakran nem léteztek (az oklevelek az érdekeltek előadása alapján készültek és ennek megfelelően szépítették a történteket). Azokban a kivételes esetekben, amikor valóságos érdemekről volt szó, ezt a források lelkendező kifejezései is elárulják . . ."
