Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Zsigmond László: Az Osztrák-Magyar Monarchia széttörése és a nemzetközi erőviszonyok 70
74 ZSIGMOND L-ÍSZLÓ hogy Wilson és tanácsadói : House ós Lansing nem ismerték a Monarchia problémáit,25 az ott élő népek nagyfokú lebecsülése jellemezte azokat az információkat is, melyeket a svájci amerikai követ, P. A. Stovall küldözgetett Washingtonba.2 8 Végül, de nem utolsó sorban megszabta az Egyesült Államoknak a Monarchia irányában folytatott politikáját, hogy 1917 elején romlott a német—amerikai viszony és a diplomáciai kapcsolatok megszakítása február 3-án2 7 valószínűvé tette a háborút. Számolva ennek eshetőségével, amerikai részről még idejében le'Szerették volna választani Ausztria-Magyarországot a német szövetségi rendszerről — még nagyobb engedmények árán is. Alig néhány nappal az amerikai-német diplomáciai viszony megszakadása után, 1917. február 8-án Lansing ismertette Page-zsel, a londoni amerikai követtel Wilson álláspontját, melynek lényege abban volt öszszefoglalható, hogy a Monarchiát, melyet a január 10-i antant válaszjegyzék egyes kitételei megijesztettek, meg kell nyugtatni, tudomására kell hozni, hogy integritását, mindenekelőtt ami a két régebbi egységnek, Magyarországnak és Csehországnak az odatartozását illeti, tiszteletben fogják tartani.28 Amikor Page a fentieket az angol miniszterelnökkel közölte, Lloyd George válaszában kijelentette, hogy az angol kormánynak eddig sem állott szándékában a Monarchia szétdarabolása és ezúttal sincs kifogása az ellen, hogy Magyarország és Csehország a birodalom keretén belül maradjanak. Nem mulasztotta el ugyanakkor felhívni az amerikai követ figyelmét azokra a nehézségekre, melyek a Monarchia jövőjével kapcsolatban más szövetséges hatalmak részéről adódhatnak.29 Lloyd George — amint erre válaszában célzott is — az olaszokra, szerbekre és románokra gondolt. Ismeretes, hogy Olaszország területi követeléseinek tett eleget — az Osztrák-Magyar Monarchia rovására — az 1915. április 26-án Londonban megkötött titkos szerződés,30 amely ilyen vonatkozásban nem állott egyedül. Az emlékiratban, amelyet az antanthatalmak 1915. augusztus 16-án nyújtottak át Szerbiának, Bulgária megnyerése érdekében a szerbektől a Macedóniáról való lemondást követelték és kárpótlásul Bosznia-Hercegovinát ígérték — Ausztria-Magyarország kontójára.3 1 Hasonlóképpen a Habsburg-birodalom állományából faragott volna le az a titkos szerződés, melyet Romániával kötöttek az antanthatalmak 1916. augusztus 16-án Bukarestben.3 2 Mégis, ha mindhárom megállapodást egybevetjük, kitűnik, hogy a szóbaníörgó területi rendezések maximális végrehajtás esetén sem érintették volna a Monarchia alapjait. Ez a körülmény kétségtelenül megkönnyítette az angol miniszterelnök számára az amerikai megkeresésre adandó választ. Miután kormánya tagjait meghallgatta, Lloyd George 1917. február 20-án magához kérette az amerikai követet és közölte vele, hogy a 25 Mamatey : i. m. 58—59. 1. v 26 Uo. 86—87. 1. — Vö. Hugh R. Wilson: Diplomat between wars. (New York, 1941). 11-12. 1. 27 F. R. 1917, Suppl. 1. 106 — 107. 1. 28 Uo. 40—41. 1. ' 2 9 Uo. 41—44. 1. 30 Maxwell H. H. Macartney and Paul Cremona: Italy's foreign and colonial policy 1914—1937. (London, 1938). 44—48. 1. — Vö.: Paul Henri Michel: La question de l'Adriatique. (Paris, 1938). Mamatey: i. m. 26 — 27. 1. — Michel: i. m. No. 160. 32 Mamatey: i. m. 36.1. ·— Heinrich von Triepel: Nouveau recueil général de traités. Troisième série. (Leipzig, 1908—1929). X. k. 342. 1.
