Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Zsigmond László: Az Osztrák-Magyar Monarchia széttörése és a nemzetközi erőviszonyok 70
72 ZSIGMOND L-ÍSZLÓ pontja 1916 végén és 1917 elejéii módosult, úgy ennek közvetlen kiváltó oka, amint Balfournak 1916. október 4-i memoranduma ennek szemléltető példája,1 4 elsősorban katonai jellegű megfontolásokban rejlett. De a fordulatot mégsem szabad és lehet csupán erre az egyetlen tényezőre visszavezetni és Leninnek 1916 őszén, éppen az antant vezető hatalmai részéről tervezett manőver beharangozása küszöbén írott megjegyzései elsőrendű segítséget nyújtanak nemcsak a szűkebb értelemben vett diplomáciai akciónak, hanem az imperializmusnak a nemzeti kérdéssel kapcsolatosan tanúsított ravasz és korántsem egyértelmű politikájának a megértéséhez. Bizonyos helyzetben — írja Lenin „A marxizmus karikatúrájáról és az imperialista ökonomizmusról" c. cikkében — ,,. . . a finánctőke szempontjából nem csak, hogy »megvalósítható«, hanem néha egyenesen előnyös a trösztökre, ezek imperialista politikájára, ezek imperialista háborújára nézve, ha lehetőleg minél több demokratikus szabadságjogot biztosítanak egyes kis nemzeteknek, az állami függetlenséget is beleértve, hogy ne kockáztassák »saját« hadműveleteik rosszra fordulását".1 5 Éppen az utóbbiak sorsa indította az angol és francia kormányköröket újabb pálfordulásra, amikor a katonai s vele együtt a nemzetközi helyzetben — az oroszországi februári forradalom győzelmével — fordulat következett be. Anglia és Franciaország imperialista körei a kis népek ós elnyomott nemzetek irányában folytatott kétértelmű politikájuknak ezúttal a másik oldalát vélték hasznosabbnak előtérbe állítani, méghozzá olyan történelmi időszakban, amikor új helyzet állott elő Ausztria-Magyarország léte és fennmaradása szempontjából is. A Habsburg-birodalomnak, amint ezt Marx, Engels és Lenin többízben elismerték, egy ideig megvolt a maga — bár nagyon is viszonylagos — történelmi létjogosultsága. Az egyetlen körülmény — írta 1860-ban Marx —, amely Ausztria létét a XVIII. század közepe óta igazolta, abban a tehetetlen, gyáva, következetlen, de mégis szívós ellenállásban keresendő, amelyet Oroszországnak Kelet-Európa irányában való előretörésével szemben kifejtett.16 Marx szavait az eljövendő évek, így többek között az 1867-es kiegyezés igazolták. Miután a cári intervenció következtében 1849-ben meghiusult az önálló államiság megteremtésének a lehetősége, magyar részről a későbbiekben egyelőre nem az Ausztriától való különválásra, hanem ellenkezőleg, a Habsburg-birodalom épségének a megőrzésére törekedtek, méghozzá — amint Lenin Rosa Luxemburggal folytatott vitájában szükségesnek tartotta kiemelni — „éppen a nemzeti függetlenség érdekében, amelyet kapzsibb és erősebb szomszédok esetleg teljesen eltiportak volna".17 Ε sajátos helyzet következtében jött létre a dualizmus rendszerén felépülő Osztrák-Magyar Monarchia, amelynek a létjogosultsága, amint erre Engels 1888-ban, „Az erőszak szerepe a történelemben" című tanulmányában utalt, mindaddig meg kellett, hogy legyen, amíg a forradalom nem győz Oroszország-de l'Europe... L'Autriche constituerait une monarchie tripartie, formée de l'empire d'Autriche, du royaume de Bohême actuelle et les Slovaques, la Moravie. La royaume de Hongrie aurait à s'entendre avec la Roumaine au sujet de la Transsylvanie." — Vo.: Edvard Rene's : Nemzetek forradalma. (Bratislava, 1936). I. k., 269 — 275. L (magyar nyelvű kiadás). 14 David Lloyd George: War memoirs. II. k., 877 — 888. 1. 15 V. I. Lenin művei. 23. k. 44. 1. 16 Karl Marx: Herr Vogt. (Moskau, 1941). 123. 1. « V. I. Lenin művei. 20. k. (Bpest, 1955). 418. 1.
