Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Zsigmond László: Az Osztrák-Magyar Monarchia széttörése és a nemzetközi erőviszonyok 70
AZ OSZT R Α Κ—MAGYAR MONARCHIA SZÉTTÖRÉSE 71 értetni a németekkel is. Gróf Czernin közbelépése nem maradt eredménytelen, két nappal később, április 14-ón Károly levél kíséretében továbbította a memorandumot II. Vilmos császárhoz, hangsúlyozva, hogy az abban foglaltakkal teljes mértékben egyetért.6 A levélváltás időpontjában már folytak a titkos tárgyalások Franciaország és a Monarchia között, melyek még a februári forradalom előtt kezdődtek meg,7 jeléül annak, hogy a francia imperialisták szempontjából oly mórtékben nőtt az Osztrák-Magyar Monarchia jelentősége, amilyen mértékben romlott — megítélésük szerint — a helyzet Oroszországban.8 Felelős francia kormányzati körökben hajlandóság mutatkozott, hogy Oroszország mellett vagy helyett új ellensúlyt találjanak a Monarchiában Németországgal szemben. Ez a tendencia nem csökkent akkor sem, amikor a februári forradalom győzelme nyomán az orosz uralkodó osztályoknak azok a cso: portjai kerültek hatalomra, melyek elkötelezték magukat az imperialista háború folytatása és az antanttal való szövetség fenntartása mellett. Angol és francia részről azonban bizonytalannak ítélték meg az oroszországi helyzetet ós célszerűnek tartották a Monarchiával való alku folytatását.9 Nem hagyták zavartatni magukat attól a körülménytől sem, hogy néhány hónappal azelőtt, 1917. január 10-én abból az alkalomból, hogy Wilsonnak adott válaszjegyzékükben körvonalazni próbálták háborús céljaikat,1 0 — igen általános és többféle értelmezésre lehetőséget nyújtó fogalmazásban ugyan,11 — de mégis ígéretet tettek a Monarchia nemzeti elnyomás alatt sínylődő népeinek a felszabadítására. Ez mindenesetre egy lépést jelentett előre, ha figyelembe vesszük, hogy a világháború kitörésekor a nemzeti elnyomás alatt szenvedő népek felszabadítása még bátortalan utalás formájában sem szerepelt Anglia és Franciaország háborús céljai között.1 2 Az általános hiedelemtől eltérően — s ezt Szazonov 1914. szeptember 14-i állásfoglalása igazolja —, a cári Oroszország sem akarta a Monarchia széttörését.13 Ha a nagyhatalmak állás-6 Erich Ludendorff : Urkunden der Obersten Heeresleitung über ihre Tätigkeit 1916/18. (Berlin, 1920). 374 — 379. 1. 7 Uo. 370. 1. — A. von Cramon: Unser Österreich-Ungarischer Bundesgenosse im Weltkriege. Erinnerungen aus meiner vierjährigen Tätigkeit als bevollmächtigter deutscher General beim k. u. k. Armeeoberkommando. (Berlin, 1920). 111—115. 1. 8 Raymond Poincaré: L'année trouble 1917. (Paris, 1932). 68. 1. — David Lloyd George: War memoirs. (London, 1934). HI. k. 1567. 1. — Maurice Paléologue: La Bussie des Tsars pendant la grande guerre. 19 Août 1916 — 17 Mai 1917. (Paris, 1922). III. k. 196 —198. 1. — Mémoires de Sir George Buchanan, ancien ambassadeur d'Angleterre en Russie (191-0—1917). (Paris, 1925). 120—143. 1. — Robert D. Warth: The Allies and the Russian revolution. From the fall of the Monarchy to the peace of Brost-Litovsk. (London, 1954). 16—22. 1. 9Poincaré: i. m. 111 — 112. 1. — David Lloyd George: War memoirs. (London, 1934). IV. k. 2020. 1. 10 Ludendorff : i. m. 324 — 326. 1. — David Lloyd George: War memoirs. III. k. 1096 — 1119. 1. 11 Temperley: i. m. I. k. 172. 1. 12 Georges Clémenceau : Grandeurs et misères d'une victoire. (Paris, 1930). 159. 1. 13 Frank Alfred Golder: Documents on Russian History 1914 — 1917. (New York, 1927). 56 — 57. 1. — Paléologue Delcasséhez 1914. szept. 14-én. — „Pendant un entretien tout amical M. Sasanov a developpé devant Sir G. Buchanan et moi ses idées non officielles sur la conduite que la Russie, l'Angleterre et la France devraient tenir si le succès de leurs armées était couronné par une victoire décisive.. . Allant plus loin dans la voie des confidences M. Sasanov nous a communiqué à grand traits comment il conçoit les remaniements que les trois alliés auraient intérêt à opérer dans la carte et la constitution
