Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Zsigmond László: Az Osztrák-Magyar Monarchia széttörése és a nemzetközi erőviszonyok 70
AZ OSZTRÁK MAGYAR MONARCHIA SZÉTTÖRÉSE ÉS A NEMZETKÖZI ERŐVISZONYOK* Az 1918-as polgári demokratikus forradalom egyik főfeladata az Osztrák-Magyar Monarchia széttörése Yolt. Hogy megoldása miként megy végbe és milyen eredménnyel végződik, az egyrészt a belső erőviszonyoktól, másrészt a nemzetközi helyzet alakulásától függött. A kettő szerves összefüggésben és kölcsönhatásban állott egymással, annál is inkább, mert az imperialista háborúnak polgárháborúvá való átalakítása az alapvető forradalmi osztálynak, a proletariátusnak és szocialista mozgalmának az erején múlott. Az 1917-es oroszországi februári forradalommal, amely — az új naptár szerint — március 12-én győzött, az imperialista háborúnak polgárháborúvá való átalakítása megkezdődött.1 A februári forradalom váratlanul rövid idő alatt megdöntötte a cári önkényuralmat és rendkívüli hatást váltott ki a világ minden részén. Az oroszországi forradalmi események nyomában kibontakozó politikai, társadalmi, eszmei, erkölcsi és diplomáciai válság nem kímélt meg egyetlen államot sem, komoly megrázkódtatást okozott a hadviselő államokban, mindenekelőtt az Osztrák-Magyar Monarchiában.2 A népek elsőszámú börtönének, a cári Oroszországnak az összeomlása nemcsak a béke reményét3 csillogtatta meg a Habsburg-birodalomnak idegen elnyomás alatt sínylődő népei előtt, hanem a nemzeti felszabadulás lehetőségót is.4 Az oroszországi forradalomnak a Monarchia szláv népeire gyakorolt hatásának a veszélye indította gróf Czernin Ottokár külügyminisztert az 1917. április 12-i keltezésű emlékirata elkészítésére.5 A nemzeti-függetlenségi, de mindenekelőtt a forradalmi mozgalmaknak további erősödésétől tartva a külügyminiszter arról igyekezett meggyőzni az uralkodót, hogy még áldozatok árán is, de megegyezéses békére kell törekedni ós annak elkerülhetetlen voltát meg kell * Az ' 1918. évi polgári demokratikus forradalom 40. évfordulója alkalmából tartott ünnepi ülésen elhangzott előadás. 1 V. L Lenin művei. 23. k. (Bpest, 1951). 325. 1. 2 Pierre Renouvin : La crise européenne et la grande guerre (1904—1918). (Paris, 1939) 435 — 449. 1. — H. W. V. Terri per ley,· A history of the peace conference of Paris. (London, 1921). IV. k. 76 — 78. 1. —. Friedrich Ritter von der Lama: Die Friedensvermittlung Papst Benedikt XV. (München, 1932). — Robert A. Kann: The multinational Empire. Nationalism and national reform in the Habsburg Monarchy 1848 — 1918. (New York, 1950). II. k. 230—291. 1. — Viktor Bibl: Der Zerfall Österreichs. (Wien, 1922—1924). II. k. 524. 1. — Edmund von Glaise-Sorstenau : Die Katastrophe. Die Zerstörung Österreich-Ungarns und das Werden der Nachfolgestaaten. (Wien, 1929). 97—114. 1. — Otto Bauer: Die österreichische Revolution. (Wien, 1932). 16., 29., 45., 58. 1. — Julius Andrássy: Diplomatie und Weltkrieg. (Berlin, 1920). 267. 1. 3 Károlyi Mihály : Egy egész világ ellen. (München, 1923). 201. 1. 4 Memoirs of Michael Károlyi. Faith without illusion. (London, 1956). 81. 1. s Ottokár Czernin: Im Weltkriege. (Wien, 1919). 198 — 204. 1.
