Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Krónika - Beszámoló Hahn István és Ruzsás Lajos kandidátusi disszertációjának vitájáról 722

KRÓNIKA 727 A disszertáció vitája során a legnagyobb érdeklődést, a legtöbb vitát szerzőnek az a megállapítása váltotta ki, hogy Balanya megye egyházi uradalmaiban a Mária Terézia-féle úrbérrendezés és 1848 között jelentős mértékben nőtt az úrbéri telkek száma. Szerző azonban — mint Szabad György megállapította — e fontos folyamatról alig közöl adatokat, s számos ezzel kapcsolatban felvetődő kérdést hagy megválaszolatlanul. „Vajon kiknek a kezére jutottak ezek az új úrbéres telkek, hiszen csak egy részükről mondja meg a szerző, hogy azokra német telepesek kerültek ? A külföldi telepes parasztokra és az új telekosztásban részesülő hazaiakra (akiknek társadalmi helyzetéről — telkesek voltak-e vagy zsellérek stb. — mit sem tudunk) a törvényes úrbéres járadékkötelezettségen kívül nehezedett-e még valamilyen nyílt vagy burkolt teher? Egyidejűleg került-e sor e nagyszámú új telek kiosztásáia vagy szakaszokban, és pontosabban mikor, hiszen a szerző nem határozta meg, hogy a telekszám nagyarányú gyarapodására a papneveldei uradalomban 1767 — 1848 között, illetve a káptalani uradalomban 1767 — 1797 között mikor került sor." ,,. . .mivel bizonyíthat ja, hogy nem »antiqua sessio«-k úrbéri telkekké alakításáról van csupán szó, melynek esetében a telekszám megszaporodhat a parasztkézen levő földmennyiség gyarapodása nélkül is, hanem valóban új telkek kiméréséről?" A Szabad Gyöigy által felvetett kérdések körül élénk vita alakult ki. Hozzászólása során BartaIstván elmondotta, hogy az 1828-as regnicolaris deputatio iratainak tanulmányozásakor arra a jelenségre figyelt fel, hogy 1828 körül Magyarországon 13 000 deserta telket tartottak nyilván. Tovább folytatva kutatásait megállapította, hogy az úrbérrendezés és az 1828-as összeírás közötti időszakban Magyarországon átlagosan kb. 30—40%-kal szaporodott meg az úrbéri telkek száma. Nyilvánvalóan ariól van szó, hangsúlyozta Barta István, hogy a XIX. század első felében „a földtől való megfosztás folyamata nálunk nem esik olyan súllyal a latba, mint ahogy eddig gondoltuk. Persze volt földtől való megfosztás is, mert a szőlők, az írtásföldek elvételének rengeteg esetét találjuk, azután a legelőhasználat, az erdőhasználat korlátozása, valamint az elkülönözés, a commassatio, a reguláció során elkövettek a földesurak visszaéléseket, ez azonban mégsem az a jelenség, amelyet egészében a földtől való megfosztás tömeges jelenségének lehetne nevezni." Kiemelte ugyanekkor azt is, hogy ez nem jelenti azt, mintha Magyarországon nem lett volna zsclléresedés, annak oka azonban elsősorban a természetes szaporodás s másodsorban az volt, hogy a földtelen parasztok túlnyomó része igásállat, szerszámok stb. hiányában nem tudott telket vállalni. Hozzájárult harmadszor a zselléresedéshez a földesúri és állami terhek túlzott volta is. Spira György is kiemelte, hogy az ő tapasztalata szerint is országosan nőtt a telkek száma az úrbérrendezés után, de kisebb mértékben, mint ahogy azt az 1828-as összeíiás országos összesítése az első pillanatban mutatja. „Hogy pontosan mennyi volt a növekedés, ezt. . . csak a tényleges úrbéri tabellákban található adatokkal való egybevetés alapján lehet megállapítani, ezt pedig községről-községre kell elvégezni és nem elegendő az országos összesítések adatait venni figyelembe." Aláhúzta Spiia György azt is, hogy szerinte Ruzsás Lajosnak az úrbérrendezés és az 1828-as összeírás adatainak összehasonlítását az egész megyére vonatkozólag meg kellene tennie. „Ebben az esetben ugyanis jól megállapítható volna, hogy az egyházi birtokokon tapasztalható nagyarányú változás általános érvényű-e, vagy pedig más földesurak birtokain más változásokról van-e szó." Szabad György második felszólalásában indokoltnak mondotta annak feltételezését, hogy mint másutt, Baranyában is sor került a tárgyalt időszakban úrbéres telkek osztására, erre utal az akkor lezajló új telepítés, de a pótlólagos telekosztás mértékének megállapítását illetően aggodalmát fejezte ki Ruzsás Lajos bizonyító eljárásának módszertani fogyatékossága miatt. Az a körülmény, hogy a jobbágyfelszabadítás végrehajtásával kapcsolatos birtokrendező úibéri per során megállapított telekszám sok esetben jelentős mértékben felülmúlja az Urbárium idején összeírtat, egymagában korántsem igazolja a parasztság birtokának tényleges meggyarapodását, országszerte az esetek jó részében — s az a feltételezése, hogy jelentős részben itt is —, vagy az „antiqua sessiok" vagy a korábban is parasztkézen volt, de maradványföldnek tekintett terület átminősítéséről volt szó csupán. Pach Zsigmond Pál az előző felszólalásokhoz kapcsolódva hangsúlyozta, hogy a rendkívül fontos kérdést nem lehet ezen a vitaülésen megoldani ; azt azonban meg lehet állapít ani, hogy a magyarországi parasztság földtől való megfosztása folyamatáról eddig kifejtett nézeteknek nem elvetésére, hanem pontosabbá tételére van szükség, annak kidomborít ásával — amit egyébként eddig is hangsúlyoztunk —, hogy a parasztság földtől való megfosztásának magyarországi fő formáját a zselléresedésben kell látni. A zselléresedés folyamatát viszont az újabb adatok világánál nem lehet úgy magyarázni, miként azt Barta István javasolta, aki szerint elsősorban természetes szaporodási ól, e mellett inkapacitásiól van szó. A természetes szaporodás okozta túlnépesedést ugyanis nem lehet abszolutizálni — ez vissza-