Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Krónika - Beszámoló Hahn István és Ruzsás Lajos kandidátusi disszertációjának vitájáról 722

.728 KRÓNIKA esést jelentene a polgári történetírás régebbi nézetei felé —, hanem viszonylagosan, a majorsági gazdálkodás túlsúlyra jutásától el nem vonatkoztatva kell szemlélni. „Ha tehát — folytatta — több vonatkozásban korrigálni is kell az eddig kifejtett nézeteket, — azt az alapvető összefüggést, amely az allódiális gazdálkodás uralkodóvá válása és az adatszerűen kimutatható zselléresedés, mint a parasztság földtől való megfosztásának magyarországi fő formája között fennáll, természetesen fenn kell tartani, s nem szabad homályba burkolni, hogy itt az eredeti tőkefelhalmozás folyamatának alapvető mozzanatáról van szó". A disszertáció vitája során a fentieken kívül mág számos részletprobléma bukkant felszínre. Ember Győző opponensi véleményében vitába szállt szerzőnek azzal a tézisével, mely szerint a XVIII. század elején a köznemesség szembefordult a nagybirtokkal, hasonlóképpen nem tartotta meggyőzőnek azt a megállapítását sem, hogy a nagybirtokosoknak nem volt tőkéjük, hiszen maga a szerző idéz adatokat hagyományos egyházi nagybirtokok kölcsön-ügyletéről. Sinkovics István vitathatónak tartotta a disszertáció megállapításait a háziiparral, a jobbágyság árutermelésével, a parasztság differenciálódásával, a paraszti nagycsaláddal kapcsolatban. Ehelyütt nincs terünk mindezen kérdések bemutatására, csupán egyet, a Baranyába települt német telepesek problémáját emeljük még ki. Szabad György vetette fel opponensi véleményében, hogy nem meggyőző szerzőnek az a megállapítása, hogy a betelepült németek gazdasági technikája nem volt fejlettebb az őslakosságénál. Mint megállapította: „A baranyai németség gazdálkodási fölénye tény, amelynek nyilvánvalóan kettős az alapja: a nagyobb települési kedvezmények (eltérő járadékformák, költözési szabadság stb.) és a történelmileg kialakult fejlettebb technikai bázis. Nincs semmi okunk, hogy ezeket a konkrét tényezőket ne vegyük számba, sőt a telepítésekkel is foglalkozó parasztságtörténeti műnek nem kevéssé éppen ez a számbavétel is feladata. Hiszen még elég ismeretesek azok a német történeti fejtegetések, amelyek a német telepes parasztság később kibontakozó gazdasági sikereit igen kevéssé ezekkel a konkrétumokkal, sokkal inkább a magyarság és más közép- és kelet-európai népek feletti »faji« fölényével magyarázták." Az opponensi véleményekre adott válaszában Ruzsás Lajos nem fogadta el Szabad György álláspontját, hanem korábbi felfogását tartotta fenn. Ruzsás Lajos kandidátusi disszertációjának vitája igen lényeges kérdéseket vetett fel, s ha sokat közülök nem is zárt le, egy, a magyar társadalomfejlődés szempont jából igen nagy fontosságú problémára, a Mária Terézia-féle úrbérrendezés után osztott úrbéri telkek kérdésére irányozta a figyelmet. A bíráló bizottság egyhangúlag javasolta a disszertáció szerzője részére a kandidátusi fokozat odaítélését. (—)