Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Krónika - Beszámoló Hahn István és Ruzsás Lajos kandidátusi disszertációjának vitájáról 722

.726 KRÓNIKA tájegység — jóminőségű szántóföldek alkották, míg a domboldalakon igen jó lehetőség kínálkozott szőlőművelésre. Ε területen a jobbágyság a falvak halárait kezdetben szabad foglalással birtokolta és vadtalajváltó rendszerben művelte. A lakosságnövekedésével azután rátértek az újraosztásos földközösségi birtoklásra és az örökszántásos határhasználatra. A nagyobb községek lakói végleg felosztották egymás közt a határt és állandó telekszervezetet alakítottak ki. A földesúri kizsákmányolás növekedése, a jobbágyföldek összeiratása, a termék- és pénzszolgáltatások emelése, a földesúri jogok bevezetése, majd a robot növelése, s ezzel párhuzamosan a magyar, horvát és szerb jobbágyok örökös jobbágyságba kényszerítése a parasztság egész megyére kiterjedő ellenállását váltotta ki. De az erősödő paraszti ellenállás sem tudta megakadályozni, hogy az úrbérrendezéskor a roboton alapuló feudális gazdasági rend valamennyi eleme ne erősödjék meg a Baranya megyei uradalmakban. Az úrbérrendezés után a Baranya megyei uradalmak bekapcsolódtak a nyugatdunántúli piacba. A jobbágyok is kezdtek árutermelőkké válni. Megindult a helyi, a mezővárosi piac kialakulása. Az uradtlmak gazdálkodásában azonban a súlypont továbbra is a termény járadékon és a földesúri jogokon volt. A házi kezelésű uradalmi manufaktúrák (lisztőrlő, olaj- és fűrészmalmok, bői manufaktúrák, hamuzsírégetés) még többnyire ráfizetéssel dolgoztak. Vállalkozásainak kudarca után a pécsi káptalan majorsági szántóit növelte úgy, hogy a jobbágytelkek felmérése során a jobb földek helyett rosszabbat vagy óppen új irtásterületet adtak a jobbágyságnak, készen arra, hogy ez utóbbiak irtásáért járó összeget is kifizessék. Az úrbérrendezés után Baranya megye három tájegységének gazdasági arculata új vonásokkal gyarapodott. A jobbágyság mindenütt hatalmas munkát végzett. S ha Baranya megye fejlettségi szint je a XVIII. század végén még nem is érte el a török uralom alá nem került nyugat-dunántúli megyékét, gazdasági helyzetének javulása mégis olyan számottevő volt, hogy országos adóját 1802-ben felemelték. Ruzsás Lajos disszertációja mind az opponensek, mind a vita résztvevői részéről őszinte elismerést aratott. Az opponensek elsősorban a munka anyaggazdagságát emelték ki. Ruzsás Lajos „disszertációjának legnagyobb érdeme ·— mondotta Ember Győző opponens —, adatokban való gazdagsága, olyan adatokban, amelyek nemcsak arra alkalmasak, hogy a baranyai parasztság XVIII. századi történetét világítsák meg, hanem lehetőséget nyújtanak arra is, hogy a baranyai helyi viszonyokból következtethessünk e század történetének általános problémáira is". „A szerző disszertációjából most világosan látjuk — folytatta —, hogy a baranyai egyházi nagybirtokokon a parasztság hogyan vívta meg harcát a természettel, hogyan lett lépésről-lépésre haladva úrrá annak ellenkező erőin." Kiemelte Ember Győző azt is, hogy a szerző munkája napfényt derít arra, hogy a nagybirtok megerősödése a XVIII. század folyamán „részleteiben hogyan történt, . . . milyen hatással volt a birtokos osztály többi rétegére, a közép- és kisnemcsségre, nemkülönben a jobbágyosztályra". A disszertációnak ugyanezekre az erényeire mutatott rá Szabad György, a másik opponens is, amikor hangsúlyozta, hogy „Ruzsás Lajos munkájának értékeit számbevévc első helyre feltétlenül azt a nem kevés fáradsággal, annál több eredménnyel végzett anyagfeltárást kell helyeznünk, amely lehetővé teszi, hogy az elvadult országrész kultúrtájjá alakítását és az ezt a hatalmas teljesítményt végrehajtó parasztságnak újra a feudális kizsákmányolás szoros igájába parancsolását a valósághoz híven magunk elé idézhessük." Az elismerések mellett azonban az opponensek és a hozzászólok számcs olyan problémát vetettek fel, melyekre a disszertáció még nem adott választ. Az opponensek mindenekelőtt kiemelték, hogy a disszertáció témája nincs összhangban címével. Nem az egész baranyai paraszt sági ól ír a szerző, hanem csak az egyházi nagybirtokokon élőkről. „Balanyában azonban — mondotta Ember Győző — jelentős világi nagybirtokok is voltak: a Batthyány-, az Estcrházy-család uradalmai, Savoyai Jenőnek, majd a kincstárnak jószágai. Ezekkel a világi birtokokkal, azok népével a szerző csak mellékesen foglalkozik, rájuk vonatkozólag csak egy-két adatot említ, helyzetükre csupán következtet az egyházi birtokoknak, azok népének a helyzetéből. Ε tekintetben tehát a disszertáció kevesebbet ad, mint amennyit a címe ígér." A cím és a tartalom ellentmondására hívta fel a figyelmet Szabad György is, aki amellett — Ember Győzőhöz hasonlóan — rámutatott „az alcímek és fejezet-címek tartalmi, az egyes fejezetek és részletek szerkezeti összehangolásának" néhány hiányosságára is. Az opponensek e bírálatára adottválaszában Ruzsás Lajos szintén elismerte az egyes szóvátett hiányosságokat, de rámutatott arra, hogy Baranya megye levéltárában csak két uradalmi levéltár van, azok is rendezetlen állapotban vannak, s ez tette szükségessé, hogy elsősorban az egyházi levéltárak anyagára támaszkodjék, abból induljon ki.