Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 716
KRÓNIKA 717 hatalmak támogatását: az alapvető osztályerőviszonyokban nem tudott — nem is tudhatott — változást elérni. A tömegek visszaverték az ellenforradalom minden lámadását és magatartásukkal erősítették η Tanácsköztársaságot. Előadása második részében L. Nagy Zsuzsa részletesen ismertette Dunántúl népének hősi harcát a reakció erőivel szemben. A tanácsköztársasági emlékülés befejező előadását Fodor Henrik, a Vas megyei „Berzsenyi Dániel" könyvtár igazgatója tartotta „Vasmegye művelődésügye 191 Síben" címmel. Előadásában azt vizsgálta, hogyan tükröződött Vas megye művelődésében az a forradalmi változás, melyet a Magyar Tanácsköztársaság megalakulása az egész ország kulturális életében jelentett. A vándorgyűlés résztvevői ezután megtekintették a sárvári várat és az ott elhelyezett múzeumot, majd a-. délutáni program keretében meghallgatták Sinkovics István egyetemi tanár „Dunántúli végváraink a török elleni küzdelemben" címmel megtartott előadását. Bevezetésül ÍIZ előadó a sárvári vár XVI. századi urának, Nádasdy Tamásnak a korabeli magyar politikában játszott kiemelkedő szerepét méltatta, majd azzal az alternatívával foglalkozott, amely elé a történelem Nádasdy nemzedékét állította : vagy eleve reménytelennek tartják és feladják ti török elleni harcot ós — vállalva a balkáni népek rája-sorsát — lemondattak az ország önállóságáról, vagy a háború szenvedését, a török elleni harc útját választják, nem törődve azzal, hogy milyen áron. Voltak olyanok — pl. Zápolyai ós udvara —, akik az előbbi megoldás felé hajoltak és a török előtt megalázkodva, igyekeztek az ország függetlenségének legalább a látszatát megőrizni. Hogy ez az út történetileg mennyire járhatatlan volt, a látszatönállóság mennyire átmeneti helyzetnek bizonyult, s hogy a legodaadóbb török-barátság sem akadályozhatta meg a török uralom teljes kiépítését — az 1541-ben, Buda elfoglalásakor mutatkozott meg. Történeti perspektívája csak a török elleni fegyveres harc vállalásának lehetett. Sinkovics István a továbbiakban hangoztatta, milyen világtörténelmi jelentősége van annak a ténynek, hogy az ereje teljében levő török birodalom támadó lendülete éppen Magyarországon tört meg. Ε nagy horderejű tény okait kutatva, egyenként foglalkozott a török elleni harc erőforrásaival. Szólt a magyarországi Habsburg-centralizációról, melyről megállapította, hogy — ha az ország társadalmi fejlődésében nem is — a török elleni védelemben kétségtelen pozitívumai voltak. Majd a török terjeszkedés útjában kiépült védelmi rendszert és a gyakorlatban kialakult védekezési módokat elemezte, s ennek során a végvárak építéséről, korszerűsítéséről, az olasz hadmérnökök abban vállalt szerepéről, a magyarországi várháború egyes taktikai és stratégiai kérdéseiről beszélt. Ismertette a dunántúli végvárvonal létrejöttét, elhelyezkedését, kiemelkedőbb harcait, foglalkozott a török hadviselés egyes adottságaival, s befejezésül a magyar nép kezdeményező szerepét méltatta a török elleni élet-halál küzdelemben. Az előadást rövid vitaülés követte, melyen a jelenlevők helytörténetírásunk aktuális kérdéseit tárgyalták meg. Az ülést vezető Ember Győző akadémiai lev. tag bevezető szavai után Hanzö Lajos Kossuth-dijas középiskolai tanár és Soós Imre, az egri Állami Levéltár vezetője szólt hozzá a szóban forgó kérdésekhez. Felvetődött többek között az a kérés, hogy a jelentőségében növekvő, (le mind ez ideig meglehetősen elhanyagolt helytörténetírás problematikájának — főként módszertani kérdéseinek — művelődésügyi kormányzatunk biztosítson nagyobb tért az egyetemi oktatásban. Május 22-én a vándorgyűlés résztvevői Ják, Szombathely és Kőszeg műemlékeit tekintették meg. A vándorgyűlés utolsó napján, május 23-án a szombathelyi Nagy Lajos gimnázium nagytermében került sor történelemtanításunk időszerű kérdéseinek a megvitatására. A vitaülés bevezető referátumát Szabolcs Ottó, a Művelődésügyi Minisztérium főelőadója tartotta „A történelemtanítás időszerű kérdéseiről" címmel. Előadásában rövid áttekintést adott középiskolai történelemtanításunk fejlődéséről, alakulásáról az elmúlt 10 év során. Mint megállapította, az 50-es évek első felében történelemtanításunk döntő pozitívuma volt a marxista szemlélet uralkodóvá válása. A kitűzött cél maradéktalan elérését azonban megakadályozta, hogy akkori történelemtanításunk a tényanyagból adódó következtetéseket módszertanilag helytelenül, kész absztrakciók formájában építette bele a tananyagba, s így azok nem az önálló gonelolkodás kifejlődését segítették elő, hanem ellenkezőleg : maguk is megtanulandó lexikális anyaggá, nem ritkán tartalom nélküli szólammá változtak. Az erőltetett, felületes aktualizálások is nemegyszer rontották a történelemtanítás hitelét. Ε téren 19ő7-ben történt fordulat. Az akkor készült új tankönyvek szakítottak