Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Könyvszemle 676

678 KÖNYVSZEMLE volt olyan összefoglaló munka, amely a legújabb részletkutatások összefoglalásával áttekintést nyújtana Jugoszlávia népeinek, illetve egyes területeinek gazdasági fejlődéséről a legrégibb időktől egészen a második világháborúig. Mijo Mirkovió — a zágrábi çgyetem gazdaságtörténetprofesszora — már eddig is számos kitűnő gazdaságtörténeti és gazdaságpolitikai tanulmányt írt, s jelen műve — amelyet egyetemi előadásainak anyaga alapján állított össze — mintegy összefoglalását adja saját kutatásai s az egész jugoszláv tudomány eredményeinek. Egyúttal arra is rámutat, hogy hol lenne még szükség alaposabb részletkutatásokra. A mű elsősorban adatainak — néhol már szinte monografikus — bőségével tűnik ki, ugyanakkor azonban néhány fontos probléma tárgyalása (pl. a tőkés agrárfejlődésé) — nyilván az előmunkálatok hiánya miatt — meglehetősen vázlatos. A bevezető a gazdaságtörténetírás általános módszertani problémáival foglalkozik, s ezt követi egy érdekes, inkább leíró és elvi jellegű mint a tényleges történeti fejlődést részletező fejezet a falu gazdasági életéről, termelő tevékenységének ágairól és eszközeiről, a parasztság társadalmi szerkezetéről, sajátos gazdasági, társadalmi és jogi intézményeiről. A szerző a középkor gazdaságtörténetének tárgyalásakor elsősorban az áruforgalom és a városok fejlődésének szentel nagyobb figyelmet. Részletesen foglalkozik a feudális nagybirtok szerepével és szervezetével, majd az 1848-as és az 1918 utáni agrárreformokkal. Igen érdekesek a török uralom alatti gazdasági fejlődést és a délszláv területek gazdasági életében a XVIII. században bekövetkezett jelentős változásokat (a kapitalista csirák kialakulása a termelés minden ágában) tárgyaló fejezetei. Szívesen láttuk volna azonban a délszláv kapitalista fejlődés 1918 előtti szakaszának részletesebb tárgyalását, különösen egyes vonatkozásokban (agrárfejlődés, a Vajdaság fejlődése). A művet a két világháború közötti Jugoszlávia gazdasági-tórsadalmi struktúrájának és. gazdaságpolitikájának ismertetése zárja le. Mirkovic munkája gazdag dél-magyarországi és horvátországi anyagánál fogva a magyar kutatók számára is fontos kézikönyv. Harald Laeuen: Polnische Tragödie. Stuttgart, Steingriiben Verlag, 1955. 375 1. (A lengyel tragédia) * A könyv nagynémet-koncepciójú összefoglaló lengyel történelem, amely ebből a szemszögből tekinti át Lengyelország történetének fontosabb állomásait. A szerző rendkívül súlyos politikai hibái mellett jól ismeri a lengyel történelmet és interpretációja helyenként nem érdektelen. Művének egyes állomásait a jagellói eszmék, a lengyel nemesség történelmi szerepe, a „kereszténység védőpajzsa" („Vormauer"), Lengyelország felosztása, a lengyel messianizmus, az új Lengyelország és a német— lengyel viszonyok jelzik. Ugyanakkor, amikor a szerző határozottan szellemtörténeti felfogásról tesz bizonyságot, tendenciózus beállítása ellenére is figyelemre méltó a lengyel forradalmi mozgalmak története és a társadalmi gondolkodásXIX. századi fejlődésének rajza. A szerző mereven ellenzi az Odera—Neiße határt és ebből következően a legújabb korra vonatkozó megállapításait a továbbiakban inkább a nagynémet ideológia hatja át. Pierre Rousseau: Histoire des techniques et des inventions. Paris, Librairie Arthème Fayard, 1958. 526 I. (A technika és a találmányok története) Pierre Rousseau matematika-professzor, ; az ismert francia tudományos író, aki évtizedek óta tudománytörténettel és a természettudomány népszerűsítésével foglalkozik, körülbelül ugyanarra a feladatra vállalkozott, mint a világhírű J. D. Bernai : egy könyv keretén belül ismerteti a termé- -szettudomány és a találmányok történetét. Könyvének két súlypontját az ι ókori és a XVIII—XX. századi tudományos vívmányok tárgyalására helyezte. A tör- | ténelemelőtti kort illetően különös figyelmet szentelt a fémművesség kezdeteinek és elterjedésének, a nagy ókori birodalmak mezőgazdasági technikájának, a „Homérosz-előtti" városi fazekasságnak és fémművességnek, azaz a legrégibb városi kézművesiparnak. A mintegy 50 oldalas elemzést a hellenisztikus Alexandria tudományos életével foglalkozó fejezet követi. Külön alfejezetek foglalkoznak a mértan tudományával (amely a hellén építészet „anya-tudománya" volt), Archimides tevékenységével (aki megteremtette a mérnöki foglalkozást), az ókori automaták érdekes históriájával, majd a szerző áttér a római birodalom szerepére, amely a görög világ kultúrájának örököseként átvette az építészet, az élelmiszertermelés, a hajóépítés ókori keleti és hellén elemeit. A szerző — sajnálatos módon — igen gyorsan siklik át a középkori tudomány- és technikatörténet témáján, a mezőgazdasági technika és egyes találmányok alkalmazása vagy újraalkalmazása a XI—XV. századot illetően csupán egészen vázlatosan szerepel. A XV. századi metallurgia, a középkori