Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Történeti irodalom - Soós Imre: A jobbágyföld helyzete a szolnoki Tiszatájon – 1711–1770 – A jobbágyföld sorsa Heves megyében a XVIII. században (Ism. Veress Éva) 673
TÖRTÉNETI IRODALOM 673 SOŐS IMRE : A JOBBÁGYFÖLD HELYZETE A SZOLNOKI TISZATÁJON 1711-1770 (Szolnok, Damjanich János Múzeum. 1958. 46 1. A Hazafias Népfront Szolnok megyei Bizottsága és a Szolnok megyei Tanács Művelődési Osztálya Népművelési Csoportja támogatásával) SOŐS IMRE : A JOBBÁGYFÖLD SORSA HEVES MEGYÉBEN A XVIII. SZÁZADBAN (Kiadja az Egri Dobó István Múzeum és Hevesmegyei Tanács VB Művelődésügyi Osztálya [1958] 132 1.) Helytörténeti munkák értékelésénél több-kevesebb joggal tehető föl az a kérdés, hogy a felszínre hozott részletadatokon kívül mit nyújthatnak a történettudomány egésze * számára. Nem támaszthatunk általánosságban ilyen igényt az egyes helytörténeti művekkel szemben, viszont annál inkább fel kell figyelnünk azokra a kiadványokra, ahol inkább a publikáló fórum és a kiadás ismeretterjesztő jellege jár együtt helytörténeti kötöttséggel, míg a feldolgozott anyag s a szerző mondanivalója láthatóan központi kérdések megvilágítását szolgálja. Ezek közül való az itt ismertetett két munka is, melyekben Soós Imre egri levéltáros az egykori egri egyházmegye területének urbariális és egyéb levéltári anyagára támaszkodva, a mai Heves ós Szolnok megye földviszonyainak történetéből ismertet egy szakaszt. Agrártörténetünk örömmel fogadhatja a hazai vidék egy ilyen kiterjedésű (s eddig kevéssé kutatott) darabjának részletes történet-statisztikai feldolgozását a XVHI. századból. Mindkét munka — láthatóan egy kutatás eredményeinek két részletben való közzététele — a hosszú hadiállapotból való viszonylagos konszolidálódás évtizedeit, a földművelés regenerálódásának azt az átmeneti periódusát tárgyalja, amelyben a táji jelleg az országos fejlődésnek még primér összetevőit adhatta. Így a hevesi hegyvidéken a földközösség és az irtásos művelés párhuzamos rendszeréből, az Alföld szikescin főleg a szabadfoglalás és a korai tanyás művelés rendszeréből a jobbágyföld használatának országosan szabályozott rendje felé való átmenetről van szó, moly végülis a Mária Terézia nevéhez fűződő úrbérrendezésben rdlrevedett meg. Az úrbérrendezés adatainak egy évszázadnyi előzményre épített ismertetése, valamint a rendezés előtti —- és utáni állapot (1770—1771) statisztikai összehasonlítása egyetemes értékűvé teszi Soós Imre anyagközlését — még akkor is, ha főként az anyag ismertetésére és közérthető magyarázatára kellett szorítkoznia. Az ismeretterjesztő és a tudományos publikáció céljainak kompromisszumáról szólva, a szerző mind stilárisan, mind a közölt anyag megválasztásában és csoportosításában eleget tudott tenni kettős feladatának. (Felépítés tekintetében szerencsésebbnek és követendőnek tartjuk a szolnoki tanulmány módszerét, a történéti áttekintéstől különválasztott helytörténeti adattárral). Ugyanakkor mindkét publikáló múzeum és a kiadást támogató megyei szervek látható gondot fordítottak arra, hogy a kompromisszumos kiadás a tudomány követelményeit se károsítsa. Mindkettőnél helyet kapott az apparátus, és a két kiadvány közül a hevesi, sokszorosítva is Ízlésesen előállított füzet bővebb terjedelmével, a kisebb ívszámú szolnoki füzet pedig % „kulturáltabb" kivitellel, térképmellékleteivel, idegennyelvű kivonatával, általában jó szerkesztésével tűnik ki. Elismerés illeti a kiadó szerveket c munkák megjelentetéséért. A megyei ismeretterjesztés számára a helytörténeti irodalomból kinőtt, olyan történeti anyagot kaptak kézhez, amelynek értékét éppen tudományos és kritikai megalapozottsága adja. A szakkutatás, a hazai agrártörténetírás szempontjából pedig nem hallgathatjuk el, hogy Soós Imre munkája ebben a kettészabott és félkész formában is egy nagyobb, problémafeltáró monográfia körvonalait sejteti, s ennek szakpublikációként való közreadása elsőrendű tudományos érdek volna. VERESS ÉVA / 30 Századok »
