Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Történeti irodalom - Házi Jenő: Die kanonische Visitation des Stefan Kazó; Archidiakon von Eisenburg (Vasvár); im Burgenland-Teil des Komitates Eisenburg in den Jahren 1697–1698 (Ism. Mollay Károly) 671

672 TÖRTÉNETI IlíODALOM A közölt egyházlátogatási jegyzőkönyvek azonban nemcsak népszámlálási szempontból tanulságosak. Rendeltetésüknek megfelelően leírják a templom és a plébánia épületét, felsorolják felszerelését, javait, közlik a község papjának adatait, vagyonát, jövedelmeit és panaszait, szólnak az iskoláról és az iskolamesterről, majd megadják a lakosság fentemlített népszámlálási adatait. A templom leírása gyakran elég részletes, a műemléktopográfia számára jól hasznosítható. A művészettörténészt ezenkívül érdekelheti a templomban található festmények és szobrok, a felszereléshez tartozó kegyszerek megnevezése. A papoknak nemcsak a nevét közli, hanem kitér képzettségükre, életmódjukra, nemzetiségi hovatartozásukra és nyelvtudásukra is. Általában rövidebb az iskola és az iskolamester jellemzése, de oktatásügyünk története szempontjából így is értékes adatokat tartalmaz. Itt említem meg, hogy a plébánia leírása mindig közli a plébánosok birtokában levő könyvek számát (pl. Rohonc német és horvát plébániáján összesen 28 könyv található), gyakran címeket is felsorol, hiszen az egyházlátogatónak arra is ki kellett terjeszkednie, nem tartanak-e tiltott könyveket a plébánosok. Az egyházi ingatlanok felsorolásából dűlőneveket ismerünk meg, amelyek magyar, német és horvát nyelven magára a településre, irtásokra stb. engednek következtetni. A plébánosnak és az iskolamesternek a járandóságából termelési ágakat ismerhetünk meg. Így pl. a kendertermelést, a méhészkedést, malmokat stb. A plébános és az iskolamester jövedelmével kapcsolatban keresztelési, házassági és temetési szokások említtetnek, amelyek ma a történeti néprajzot érdekelhetik. Ä plébánosok panaszai nem egy esetben a lakosság magatartására engednek következtetni. Említésre méltó a latin nyelvű forrás magyar, német és horvát nyelvű anyaga is. A dűlőneveken kívül helynévi, családnévi adatokat, de közszókat is találunk Kazó jegyzőkönyvében. Ez az anyag lejegyzőjének személyénél fogva értékes. Kazó maga is Vas megyéből, Szombathelyről származik (Házi életrajzi adataihoz még vö. Nagyfalusi Lajos : A kapornaki apátság története Π. k. Bpest, 1942, 178—191. 1.) s így az innen feljegyzett magyar i-ző nyelvjárási adatok (pl. Körtviles ,Körtvélyes', Miszaros ,Mészáros') hiteleseknek tekinthetők és a nyelvjárástörténet számára mint helyileg is rögzíthető adatok értékesíthetők. Ilyen a jegyzőkönyvbe bemásolt 1648. évi felsőőri magyar nyelvű bizonyságlevél is (98. 1.). A NySz. és az OklSz. sem ismeri a harangozo gabona kifejezést, amellyel Felsőőrött az iskolamesternek harangozásért évente járó 12 köböl gabonát nevezték meg (102. 1.). Kazó kitűnően tudott németül, hiszen Bécsben és Grácban végezte tanulmányait s az utóbbi helyen teológiai doktorátust is szerzett, a Vas megyében beszélt bajor nyelvjárást azonban nem ismerte, s ezért feljegyzett német család-, hely- és dülőnévi adatai magyaros átírásban a korabeli bajor nyelvjárási ejtést tükrözik (Toijönbek ,Tiefenweg', Diermpoch ,Dürnbach', Krait ,Greut' stb.). Ugyanez mondható horvát nyelvi anyagáról is. A magyar, német és horvát nyelvi anyag átírása a kiadó részéről a nyelvész számára kielégítő hűséggel történt. A forrás gazdag anyagát részletes név-, szó- és tárgymutató teszi kezelhetőbbé. Ezek után csak azt kívánhatjuk, hogy Kazó István munkájának magyarországi része is minél előbb váljék hozzáférhetővé történettudományunk, a művészettörténet, a pedagógiatörténet, a néprajz ós a nyelvtudomány számára. MOLLAY KÁROLY