Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Történeti irodalom - Eichstädt; Ulrich: Von Dollfuss zu Hitler (Ism. Kerekes Lajos) 659

TÖRTÉNETI IRODALOM 659 szovjet tárgyalások anélkül, hogy szót ejtene a Szovjetunió 1934 óta folytatott külpolitikájáról a kollektív biztonsági rendszer megteremtésére vonatkozóan. A furcsa háborút Gamelin védokező taktikájára visszavezetni erős egyoldalúságra vall. A munka igyekszik eltúlozni a háború utolsó éveiben a szovjet csapatok számbeli és technikai fölényét. Egyenesen hihetetlennek tűnik az az állítása, mely szerint a páncélosok terén már 1941-ben a Szovjetunió oldalán lett volna a fölény. Egyébként általában meg kell jegyezni, hogy a német fegyverzetre vonatkozó adatai eléggé megbízhatatanoknak látszanak. Joggal lehet a hiányosságok között felsorolni a munka azon kísérletét, mely a második világháború katonai eseményeiből kirekeszti a partizánok tevékenységét. Méginkább a német imperializmus védelmét szolgálja, hogy a munka nem ejt szót a német csapatok tevékenységéről a megszállt országokban, a koncentrációs táborokról stb. Számos hasonló észrevételt tehetnénk pl. a politikai és diplomáciai történet vonatkozásában is stb. Mégis a könyv olvasása után elsősorban arra kell rámutatni, hogy hamarosan módot kellene találni a második világháború rövid népszerű történetének magyar nyelvű megírására is. Ez a probléma eléggé foglalkoztatja az olvasókat, megfelelő tudományosságú, ugyanakkor számos érdekes részletkérdést is feltáró munka bizonyára nálunk is széles olvasó táborra találna. RANKI GYÖRGY ULRICH EICHSTÄDT: VON DOLLFUSS ZU HITLER (Wiesbaden, Franz Steiner Verlag GmbH. 1955. 558 1.) DOLLFUSSTÓL HITLERIG Ausztria 1938. március 12-én történt erőszakos német annexiója a második világháború előzményeinek egyik legfontosabb eseménye volt. Ausztriával Németország birtokba vette a további közép-európai előrenyomulás számára nélkülözhetetlen stratégiai pozíciókat, a súlyos némei nyersanyaghiányt az osztrák természeti kincsek meghódításával enyhítette, Németország hadrafogható népességét 2 millió fővel növelte, mindezzel pedig a világháború kirobbantását lényegesen siettette. Eichstädt 1955-ben megjelent munkája — cltekiutve néhány emlékirattól és Ausztria történetének összefoglaló kézikönyveitől — az egyetlen, amely az Anschluß előzményeit' és végrehajtását dicséretes alapossággal és tudományos pontossággal összefoglalja. Müve értékes segítséget nyújt a tárgyalt korszak tudományos kutatói számára. A könyv nyolc fejezetre oszlik. A szerző először az Anschluß problémának az első világháború utáni megjelenési formáival, Ausztria akkori bel- és külpolitikai helyzetével • foglalkozik, majd a német—osztrák kapcsolat 1934-ig terjedő szakaszát, Dollfuß kancellár kül- es belpolitikáját, az 1934. július 25-i náci puccs lefolyását és következményeit tárgyalja. A harmadik fejezet az 1936. július 11-i német — osztrák szerződés előkészítését, Ausztria külpolitikai helyzetét és a szerződés által teremtett körulménye ivet elemzi. A negyedik fejezetben a július 11-i szerződés határozatainak gyakorlati érvényesítése körüli harcokról, a német—osztrák kapcsolatoknak 1937 elején történt újabb kiéleződéséről ad képet, azután Ausztriának Olaszországhoz, Angliához, Franciaországhoz és a közép-európai kis államokhoz való kapcsolatairól és ezen államoknak az Anschluß problémával szemben elfoglalt álláspontjáról nyújt áttekintést. A hatodik fejezet az 1938. február 12-i berchtesgadeni Hitler—Schuschnigg találkozó előzményeivel, a Hitler által támasztott követelésekkel, Schuschniggnak a német követelések teljesítése érdekében tett intézkedéseivel és a nagyhatalmak álláspontjával foglalkozik. A hetedik fejezet az 1938. február 12 — március íl-ig terjedő egy hónap eseményeit: Schuschnigg népszavazási tervét és annak következményeit, Németországnak az annexió azonnali végrehajtására vonatkozó döntését, a megszállás előtti órák diplomáciai eseményeit foglalja össze. A könyv utolsó részében Ausztria beolvasztásának belső körülményeivel és a nagyhatalmaknak az Anschluß végrehajtásával szembeni magatartásával ismerkedik meg az olvasó. Eichstädt könyvének talán egyik legnagyobb értéke, hogy a második világháború óta megjelent összes diplomáciai forráskiadvány Ausztriára vonatkozó anyagát felhasználja. Ilyenmódon hozzáférhetővé teszi pl. a Magyarországon ismeretlen G. Schmiclt.per és a még kevéssé ismert Wilhemstraßen Prozeß anyagát. Az elismerésre méltó függelékben a forráskiadványok anyaga mellett megtalálhat juk az osztrák kérdésre illetve az 26*