Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Történeti irodalom - Sieber; Eduard: Kolonialgeschichte der Neuzeit (Ism. Agárdi Ferenc) 650

650 TÖRTÉNETI IlíODALOM hatja a diplomatikus is az új ,, Böhmer t". A kutatóknak a legtöbb segítséget azonban a petittel szedett, igen részletes jegyzetanyag nyújthatja. így végeredményben, noha az új kiadás nem is ad teljes képet a X. század végének életéről, mégis nagyon sok problémát tisztáz, és azért nem tekinthetjük a kiadást haszontalannak. Meg kell még jegyeznünk, hogy sajnálatosan elmaradt a név- ós tárgymutató, amely nélkül pedig ilyen nagy kiadvány csak nehezen használható. Reméljük azonban, hogy ha a szász dinasztia utolsó uralkodója, II. Henrik korának regesztáit kiadják, ezt olyan mutatóval látják majd el, amely a dinasztia többi uralkodója regesztaköteteire is vonatkozik. KUBINYI ANDRÁS EDUARD SIEBER : KOI.ONIALGESCHICHTE DER NEUZEIT (Bern, A. Francke Verlag, é. η., 276 1.) AZ ÚJKOR GYARMATTÖRTÉNETE A baseli szerző ebben a művében Európának az egész földre történő kiterjeszkedését, e terjeszkedés korszakait kívánja ismertetni. Ez nagy vonásokban sikerült is. Viszont teljesen elmellőzte a gyarmati országok függetlenségi törekvéseinek, az imperializmus felbomlásának bemutatását. Ez bizonyos fokig csonkává teszi a könyvet, hiszen így nem kapunk kitekintést a gyarmatbirodalmak széthullásáról, a gyarmati népek felemelkedéséről. Európa erőszakos terjeszkedése más világrészeken a keresztes hadjáratokkal kezdődött. Ε fegyveres vállalkozások okát Sieber a kereszténységnek „egy akol, egy pásztor" elvi álláspontjában keresi, de maga kénytelen elismerni, hogy abban erős gazdasági rugók is szerepet kaptak. A keresztes háborúkon elsősorban az olasz kereskedővárosok nyertek, és amikor az egyháztól és a kereskedelemtől egyaránt szorgalmazott mongol összeköttetést a szeldcsuk- majd az ozmánli-törökök végleg elvágták, Európának az „Indiák" felé új kereskedelmi utakat kellett keresnie. Az xij utak a Földközi-tenger helyett az Óceánon át Afrika és a távoli nyugat felé vezettek. Útkeresőkké a portugálok és a spanyolok váltak, a kereskedelem súlypontja pedig a Földközi-tenger vidékéről az Atlanti óceán partjára helyeződött. Az előnvomulást a portugálok kezdték meg. Ők már 1250-ben végleg kiverték országukból a mórokat és a harc színterét Afrika földjére helyezték át : a reconquistából conquista lett. Csakhamar újra felfedezték Madeirát és az Azori szigeteket és 1434-ben hajósaik elérték a Bojador fokot. Tíz évvel rá a Verde-fokhoz jutottak el. 1471-ben Felső Guinea partjain kötöttek ki, majd lehajóztak a Kongóhoz. Végül 1486/87-ben Bartolomaeus Diaz megkerülte a Jóreménység-fokát, úgyhogy tíz évvel később Vasco de Gama már elérhette a kelet-afrikai Melindét, ahonnan arab útmutatással könnyen átkerülhetett az indiai Kalikutba. így Európa megtalálta az Indiába vezető új utat. Ez időben Kolumbus és spanyoljai az óceánt áthajózva egy új világrész darabjait fedezték fel. Portugálok ós spanyolok közt fegyverrel is megindult a vetélkedés. Már 1479-ben a pápának kellett döntőbíróként fellépnie, hogy a Kanári-szigetek a spanyoloké maradhassanak. 1493-ban a pápa úgv döntött, hogy a Verde-foktól 100 tengeri mérföldre nyugatra húzódó meridián választja el a portugál és spanyol hódításterületeket. Egy óv múlva a tordesillasi egyezmény tovább tolta nyugat· felé a határt, miáltal az Azori sziget ek portugál kézen maradhattak. ígv indult meg Európa terjeszkedése a tengeren túlra. Ettől kezdve évszázadokon át tartottak a felfedezőutak és ezekkel együtt vagy ezek nyomán a kereskedelmi és velük egybefonódva a rabló vállalkozások. A középkor folyamán Európából kiáramló arany helyébe özönlött a kincs, nemesfém és nemesfémet érő gyarmatáru, a rabszolgakereskedés óriási értékekkel gazdagította az Óvilág vezető hatalmait. Sieber nem titkolja el a rabszolgavadászatok tényét ós a szörnyű koloniális vérengzéseket, de általában hallgatással siklik el a gyarmatosítás történetének ez árnyoldalai felett, nem részletezi azokat. Bővebben tér ki a gyarmatosító hatalmak egymásközti viszályaira és főleg azt festi, hogy a terjeszkedési tendencia miképpen vált a fehér emberiség közt véres és hosszantartó háborúk okozójává. A XVII. és XVIII. század kereskedelmi háborúit pontosan regisztrálja, de csak a birtokváltozáeok szempontjából.