Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Történeti irodalom - Böhmer; J. F.: Regesta imperii; II. Sächsisches Haus 919–1024 (Ism. Kubinyi András) 648
648 TÖRTÉNETI IlíODALOM i. m. 218. 1.) kikerülték. Nagybritannia vezetői kevésbé voltak sikeresek birodalmi kapcsolataik fenntartásában, habár a látszatokat megőrizték s csakugyan — Írország kivételével—visszavonulásuk nem volt teljes vereség egészen 1945-ig. Mindent összevéve, a politikai vezetők története a siker története. Vajon ez így fog-e folytatódni akkor is, amikor nagy gyorsasággal közeledő végéhez érnek manőverezési lehetőségüknek, amelyet egyedülálló gazdasági és birodalmi helyzetük adott — erre talán csak a 2007-ilí év történészei tudnak majd feleletet adni. E. J. HOBSBAWM J. Έ. BÖHMER : RÉGÓTA IMPERII, II. SÄCHSISCHES HAUS: 919—1024. Dritte Abteilung: Die Regesten des Kaiserreiches unter Otto III. 980 (983) — 1002 nach Johann Friedrich Böhmer neubearbeitet von Mathilde Uhlirz (1—2. Lieferung, Graz—Köln, Verl. II. Böhlaiis Nachf. 1956—57. 415—849. 1.) {REGESTA IMPERII, II. A SZÁSZ DINASZTIA: 919—1024; Joggal tekinthetjük a XIX. századot Európa szerte a történeti forrásanyag feltárása terén jelentős korszaknak. Németországban Freiherr von Stein kezdeményezésére 1819-ben indult meg a német történeti források hatalmas gyűjteménye, a Monumenta Germaniae Ilistorica sorozat, ez a kitűnő, máig is élő forráspublikáció, amelynek elévülhetetlen érdemei vannak a történelmi forráskritika tudományos módszereinek kialakíι tása terén. „Diplomata" sorozatában az oklevelek ezreit adták ki, ez a munka azonban lassan haladt és így az egyre növekvő tudományos igények kielégítését nem lehetett a ' Monumenta megjelenésétől függővé tenni. A sorozat egyik munkatársa, J.F. Böhmer | ezért egy regesztapublikációt bocsátott közre, a Monumentától függetlenül. Idestova ötnegyed száz évvel ezelőtt, 1831-ben jelent meg a Regesta ehronologico-diplomatica regum atque imperatorum Romanorum (Die Urkunden der Römischen Könige und Kaiser) c. munkája, amelyben 911-től 1313-ig egy kötetben állította össze az általa ismert német császári oklevelek kivonatait. Ez a munka lett a Regesta Imperii, az azóta > fogalommá vált „Böhmer" sorozat megindítója. A regeszták ugyan csak rövidek, néhányszavasak voltak, amelyeket inkább csak tartalmi mutatónak, mint a teljes szöveget < helyettesítő regesztának lehet tekinteni, mégis hasznos kiindulópontul szolgálhattak a további kutatásnak. Persze az eredeti „Böhmer", amely még a nagy forrásfeltáró munka kezdetén jelent meg, rövidesen elavult, és ezért már a század végén új, bővített kiadásokra volt szükség. A nagyarányú feltárásokat mutatja, hogy míg Böhmer eredeti kötete 403 évet ölelt fel egy kötetben, addig most minden dinasztia korára külön kötetet szántak. Az új kiadások az eredeti kiadás beosztását követték : külön rubrikákban közölték a keletet, a regesztát, az eddigi kiadásokat stb. A szász dinasztia-kori kötet első füzetét Nagy Ottó koráig bezárólag Emil von Ottenthal adta ki 1893-ban, de munkája folytatására egészen a második világháború utánig nem került sor. Ekkor az Osztrák Tudományos Akadémia újból megindította a sorozatot, és azóta az ismert Böhlau-Verlag gondozásában már több füzet jelent meg. Hanns Leo Mikoletzky Η. Ottó korának regesztáit adta ki, míg IH. Ottó korszakának anyagát Mathilde Uhlirz rendezte sajtó alá. Megkezdődött a következő kötet új kiadása is, elsőnek II. Konrád regesztáit bocsátotta közre Norbert v. Bischoff közreműködésével Heinrich Appelt. Jelen ismertetésünkben csak a III. Ottó okleveleit tartalmazó kötettel foglalkozunk, amelynek számunkra különös jelentősége van, hiszen ez a kor egybeesik államalapításunk korával. Az Osztrák Tudományos Akadémia kitűnően választott, amidőn ezt a kötetet M. Uhlirzra bízta. A szerzőnő ugyanezt a kort dolgozta fel a Bajor Tudományos Akadémia által kiadott Jahrbücher des deutschen Reiches sorozatban (vö. Századok, 1957. 443. 1.) és e korszak legkiválóbb szakértőjének számítható. így a két munka tulajdonképpen kiegészíti egymást : a regesztakötet az Évkönyvkötet forrásközlőfüggeléke. A történettudomány fejlődését mutatja, hogy Uhlirz szövege sokszorosa az eredeti Böhmer szövegnek. Böhmernél e korszakra mindössze 13 oldalon 267 regeszta esik, míg itt 435 oldalon 527 oklevél-regesztát találunk. Az oklevelek száma ugyan csak két-