Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Történeti irodalom - Mamatey; Victor S.: The United States and East Central Europe 1914–1918 (Ism. Zsigmond László) 636

638 TÖRTÉNETI IlíODALOM Németországot, megteremtette az alapot a Habsburg-birodalom elnyomott népei felszabadulása számára. Bizonyos — és elég utalni az 1918 májusában Spaban létrejött egyezményre —, hogy német győzelem, de még egy status quo is hosszú időre elvetélte volna Kelet- és Délkelet-Európa népei nemzeti aspirációinak az érvényesülését. De az is bizonyos, hogyha Németország 1918 őszén vereséget szenvedett, úgy ennek csak egyik, de nem egyetlen tényezője volt az, hogy az egymással harcban álló két imperialista koalíció közül az antant bizonyult erősebbnek. A másik és korántsem másodrangúként kezelhető tényező, a német forradalom érlelődésén és kitörésén túl — amint ezt Hájek tanulmányában teljesen jogosan bemutatja —- a nemzeti függetlenségi és forradalmi mozgalmak elemi erővel feltörő és mindent elsöprő áradata volt, melynek kiapadhatatlan forrását 1917 Októbere, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme jelentette. Keletnek — és azt Mamatey teljesen figyelmen kívül hagyta — igenis megvolt, még hozzá döntő szerepe a német és az osztrák—magyar imperializmus vereségében, és ha 1918 őszén bekövetkeztek a történelmi jelentőségű változások, úgy az elsősorban az érdekelt népeknek és nem Anglia, Franciaország vagy az Egyesült Államok kormányköreinek köszönhető. Az antant vezető hatalmainak célkitűzései, amint ezt Mamatey munkája is sokoldalúan dokumentálja, ellentétesnek bizonyultak a Habsburg-birodalom elnyomott népeinek nemzeti-függetlenségi törekvéseivel. A szerző azonban adós marad annak a megválaszolásával, hogy mi a magyarázata annak, hogy akkor, amikor az oroszországi forradalmak, mindenekelőtt a szocialista forradalom győzelme következtében megszűnt az Osztrák-Magyar Monarchia létjogosultsága, angol, francia és amerikai részről miért tanúsítottak az eddigieknél fokozottabb megértést a Monarchia irányában és miért törekedtek mindenáron annak fenntartására. Az olvasó hiányérzetét csak növeli, hogy a közölt dokumentumanyag alapján teljesen nyilvánvalóvá válik az imperialista nagyhatalmak, valamint Kelet- és Délkelet-Európa felszabadulni akaró népei érdekei közötti ellentmondás, melyet a dualizmus rendszerének a szétesésével előállott új helyzet nemcsak hogy nem szüntethetett meg, sőt inkább csak fokozhatott. Megoldását vagy legalábbis áthidalását célozták az 1918 őszén előtérbe került és az Egyesült Államok által feltűnően pártfogolt konföderációs tervek — melyekről Mamatey könyve ugyan megemlékezik, de értelmükről behatóbban nem nyilatkozik. Pedig céljuk kétséget kizáróan az volt, hogy a Monarchia szétesésével a burzsoá rendszer igen fontos térségében keletkezett vákuumot arra a Lengyelországra, Jugoszláviára és Csehszlovákiára való támaszkodással töltsék ki, melyekben — többek között, de nem utolsó sorban — az osztrák, magyar, cseh, lengyel stb. munkásmozgalom vezetésében felülkerekedett opportunizmus bűne miatt az irányító szerep, majd a kormányzati pozíciók a polgári, kispolgári, nacionalista, többségében ellenforradalmi erők kezébe kerültek. A történeti helyzet sajátos alakulása folytán egyedül Magyarországon fejlődött másképpen a helyzet, a forradalom nem rekedt meg a polgári-demokratikus szakaszban, hanem a szocialista forradalomba nőtt át, bizonyságául annak, hogy a nemzeti függetlenség és szabadság ügye elválaszthatatlan a gyökeres társadalmi átalakulástól, melynek hordozója: a proletariátus. A győztes imperialista· nagyhatalmaknak a Magyar Tanácsköztársasággal szemben elfoglalt és közismert politikája, mely a nyílt intervenciótól sem riadt vissza, nagyon is szemléltetően megmutatta, hogy Kelet- és Délkelet-Európa népeinek tényleges felszabadulása összeegyeztethetetlen nemcsak a német, de az angol , francia és amerikai imperializmus érdekeivel is. Ha 1919 tanulsága hosszú ideig nem vált általánossá, újabb, bár drága áron megfizetett okulásul szolgált a két világháború közötti időszak története általában, a második világháború szörnyű évei különösen. A hitleri uralom alatt nyögő kelet- és délkelet-európai országok felszabadulásukat a Szovjetuniónak a hitleri Német -ország felett aratott győzelmeinek köszönhették, melyek szárnyakat adtak az ellenállási mozgalmaknak, s amelyeknek főereje a proletariátus, vezetője pedig a kommunista párt volt. Maga az élet bizonyította be újonnan, hogy Kelet- és Délkelet-Európa népeinek nemzeti szabadsága és függetlensége, szocialista rendjének építése elválaszthatatlan a kommunista párt vezette munkásosztály hatalmától, hogy a hűség 1917 Októberéhez és a Szovjetunióhoz: kötelesség önmagukkal és egymással szemben is. Ennek felismerése és tudatosítása napjainkban a gyászos emlékezetű müncheni egyezmény huszadik évfordulója alkalmával különös jelentőséggel bír és éppen ezért, részeredményei ellenére, V. S, Mamatey munkáját — alapvető és nem is titkolt politikai tendenciája miatt — csak elmarasztalni lehet. ZSIGMOND LÁSZLÓ