Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Történeti irodalom - Spies Ottó lásd Kreutel Richard F. - St. Aubyn Giles: A Victorian Eminence. The Life and Works of Henry Thomas Buckle (Ism. Doris M. Elrick) 639

639 TÖRTÉNETI IlíODALOM GILES ST. AUBYN : A VICTORIAN EMINENCE. THE LIFE AND WORKS OF HENRY THOMAS BUCKLE (London. 1958. 229 1.) EGY VIKTORIÁNUS KIVÁLÓSÁG. H. T. BUCKLE ÉLETE É3 .MÜVEI A múlt. század közepének angol történetírásában kimagasló szerep jutott Henry Thomas Buckle munkásságának. Torzóként ránk maradt munkája akkor nagy port fel, s széles körben elterjedt — feljegyezték, hogy egy Oroszországban járt utazó jaroszlavi parasztok polcain bukkant rá müvére. ,,A civilizáció története" kötetei azonban ma már aligha találhatók meg az angol munkásember könyvespolcain. Giles St. Aubyn könyve megkísérli, hogy felkeltse az érdeklődést egy történész iránt, akit igaztalanul hanyagoltak el. Munkája ,,A civilizáció története" új értékelését ldvánja nyújtani és a mai olvasó számára próbálja megírni Buckle életrajzát. St. Aubyn könyve több egyszerű biográfiánál, fejezetei elvi fejtegetéseket , kritikát is tartalmaznak. Az első négy fejezet Buckle élettörténetét beszéli el, a tudósnak családjához és kortársaihoz fűződő viszonyát fejtegeti, az ötödik fejezet ,,A civilizáció története" rövid ismertetése, amelyet főként Buckle szavaival ad elő, mert a szerző úgy gondolja, hogy a lehetőségekhez mérten legjobb magának Bucklenak és kortársainak hangját hallatni, a hatodik fejezet végül összefoglalja a tudósra vonatkozó kritikai megjegyzéseket is. Megfelelő jegyzetelésben és függelékekben sincs hiány — az egyik appendix Buckle kritikusainak rövid életrajzát tartalmazza —, találhatunk a könyvben ezenfelül bibliográfiai jegyzeteket és mutatót is. Buckle magányos fiatalkora, nevelésének konvencióktól való mentessége és mindezekhez az a húszezer font sterling, amelyet 19 éves korában apja hagyott reá, bizonyos mértékig megmagyarázzák nézeteinek eredetiségét és független szellemét. Alkalma volt utazni, kielégíthette könyvéhségét, megszerezhette a monumontális munkája megírásához szükséges nyugalmat. Tizennyolc és tizenkilenc éves kora között fogant meg benne könyvének terve. Eredetileg a középkor történetét akarta megírni, szkémáját azután az egész civilizáció történetének terveire alkalmazta. Maga a gondolat kétségkívül a XIX. század elejének szellemi légköréből származik, annak egyetemességre, rendszerezésre való törekvésével együtt, azzal a törekvéssel, amely a természet, és a társadalom működésének különféle törvényszerűségeit igyekezett magyarázni és amely azokat a végső okokat kutatta, amelyek kielégítő magyarázatot nyújtanának az embert körülvevő világ fizikai és szellemi arculatáról. Buclcle saját filozófiája radikális hajlandóságú szkepticista-optimisztikus elemek vegyüléke volt, amely sok megnyilvánulási módját illetően tipikus viktoriánus származók. Szükség esetén Buckle mégis elvetette különvéleményét és belevetette magát az igazságtalanság elleni küzdelem forgatagába, mint például a Thomas Pooley nevezetű szegény cornwalli kútásó nevezetes ügyében, akit gyengeelméjűségének nyilvánvaló szimptómái ellenére istenkáromlás címén tömlöcbe vetettek. Ennek a félrevezetett és szerencsétlen embernek esetéből a legmesszebbmenő következtetéseket vonta le a szegények és az elnyomottak jogairól általában. Az esetről írott pamfletjében így beszél : ,,A hatalmas ós türelmetlen bíró, aki be akarja tapasztani a szegény és társtalan kútásó száját, voltaképpen egy nagyon ősi és széleskörű küzdelem embertípusa. Ez a harc a civilizált világ valamennyi részén dühöng és ma még eldöntetlen a kérdés, vajon a beszédet beszéddel vagy erőszakkal fogják-e megcáfolni. Leplezd, ahogy csak tudod, mégis erről van szó valójában. A szabadság és az elnyomás közti nagy háborúságban Sir John Coleridge (a bíró, aki az ítéletet hozta) az egyik oldal mellett foglalt állást, míg én a másikat választottam. Ő azonban, a végrehajtó hatalom birtokában képes arra, hogy erősen tartsa a gyeplőt és pártját ne argumentumokkal, hanem erőszakkal szilárdítsa meg. Cáfolat helyett ő börtönöz. . ." Az erőszak önkényes és igazságtalan alkalmazása elleni tiltakozásul saját költségén nyomatta ki röpiratát Buckle, amelyből a fentieket idéztük. A türelmetlenségnek és az obskurantizmusnak ugyanaz a gyűlölete, amely a magánéletben szkepticizmusában és antiklerikalizmusában talált kifejezést, vonul végig nagy történeti művén, azokat a törvényszerűségeket kutatta, amelyek szerinte az emberi haladást, így tehát az emberiség történetét határozzák meg. Ezen a helyen bukkanunk rá írásaiban az alapvető motiváló erőkre. Buckle történelmi művét a régebbi történetírókkal való elégedetlensége inspirálta. Ezek a történészek — Buckle véleménye szerint — vizsgálat tárgyává tették ugyan a történelem különböző szakaszait, részletkérdéseit, azt azonban aligha kísérelték meg, hogy a részdarabokat egyesítsék. Amíg a természettudo-